Refresh the page

Zsebszámítógépek és az első okostelefon az IBM-től | Mobil forradalom

Publikálva • Szerző: Michal Rybka

Az 1980-as és 1990-es évek fordulója a 20. században az az időszak volt, amikor a személyes elektronika viharos fejlődésen ment keresztül, ami alapvetően befolyásolta a mobil eszközök későbbi alakulását. Míg a japánok a olcsó és minőségi zsebszámítógépek piacán domináltak, a nyugati vállalatok speciális alkalmazásokkal és új technológiai megközelítésekkel igyekeztek megtalálni a saját helyüket. Senki sem tudta, hogyan nézzen ki az ideális eszköz ergonómia és felhasználói élmény szempontjából, ezért a technológiai cégek különböző méretekkel és vezérlési módokkal kísérleteztek. A legérdekesebb és leghasznosabb készülékeket a következő cikkben mutatjuk be. Akkor vágjunk bele!

Zsebszámítógép IBM-től

Zsebszámítógépek és az első okostelefon az IBM-től – TARTALOM

  1. Nyugaton számológépek, Japánban zsebszámítógépek
  2. Számítógépek bankautomaták feltöréséhez
  3. Billentyűzet és gombok nem, stylus igen

Nyugaton számológépek, Japánban zsebszámítógépek

Az 1980-as években nagyon népszerűvé váltak a zsebszámítógépek, amelyeket főként Japánban gyártottak. A nyugati gyártók, például a Hewlett Packard és a Texas Instruments főleg a számológépekre összpontosítottak, amelyeket gyakran speciális felhasználásra készítettek (például pénzügyekhez, navigációhoz és hasonlókhoz), a japánok viszont nagyon kicsi és sokoldalú zsebszámítógépeket kínáltak. A nyugati gyártók megpróbálkoztak saját zsebszámítógépekkel is, de a japánok pozíciója már olyan erős volt, hogy a speciális alkalmazásokat (például biztosítás, hadsereg) leszámítva egyszerűen nem tudtak áttörni: a japánok olcsóbb és nagyon jó minőségű zsebszámítógépeket kínáltak.

A helyzet akkor kezdett változni, amikor megjelent az új generációs, speciális felhasználásra szánt hordozható számítógépek iránti igény. Egyrészt létrejöttek az ultrahordozható szövegszerkesztők olyan gépek formájában, mint a Cambridge Z88 (1987) vagy az Amstrad NC100 (1992), illetve az Amstrad NC200 (1993). Ezek a gépek nagyon hosszú üzemidőt kínáltak elemekkel/akkumulátorokkal, adatgyűjtésre, szövegírásra vagy egyszerű táblázatkezelős munkára készültek. Ennek a törekvésnek a csúcsmodellje a HP Jornada 820 (1998) volt: egy nagyon könnyű, Windows CE-alapú laptop, amely akár 15 órát is bírt akkumulátorról.

Számítógépek bankautomaták feltöréséhez

Az 1990-es évek elején Nyugaton megjelent a zsebszámítógépek egy új fejlődési ága. Ennek alapja az volt, hogy sikerült annyira miniaturizálni a PC-kompatibilis számítógépeket, hogy az alap IBM PC-t le lehetett kicsinyíteni egy olyan géppé, ami befért a zsebbe. Az első és talán legikonikusabb gép az Atari Portfolio (1989) volt: korlátozott PC-kompatibilitással rendelkezett, de a Terminátor 2 című filmben remekelt, ahol a fiatal John Connor bankautomaták feltörésére használta.

Technikailag jelentősebb zsebbe való PC-kompatibilis gépeket a HP hozott, amely egész zsebszámítógép-sorozatot dobott piacra. Az első a HP 95LX (1991) volt, amely csak karakteres módot és „negyedes CGA grafikát” támogatott. A következő modellek, a 100LX (1993) és a 200LX (1994) már teljes CGA kompatibilitást hoztak, lehetővé tették a szokásos MS-DOS alkalmazások futtatását, és beépített alkalmazásokat is kínáltak digitális napló funkcióval. Talán a legforradalmibb modell a HP OmniGo 700LX (1996) volt, amely a zsebszámítógép és a Nokia 2110 GSM mobilhoz készült dokkoló egyedi kombinációját adta: a mobil behelyezése után adatátvitelt tett lehetővé, és elhozta az e-mailezés és a faxolás lehetőségét. A számítógépek és a mobil adatátvitel integrációja megérkezett!

Atari Portfolio zsebszámítógép
Néhány számítógép a filmekben is híressé vált, például az Atari Portfoliót a Terminátor 2-ben John Connor használta bankautomata feltörésére és a labor ajtajának kinyitására.

Az MS-DOS-kompatibilis számítógépek elég bonyolultak és drágák voltak, és a klasszikus asztali PC-khez illő vezérlés nem volt ideális a zsebes eszközökhöz. Ezért kezdtek kialakulni alternatív irányok, például a Psion zsebszámítógépek EPOC operációs rendszerrel, vagy a Palm zsebszámítógépek Palm OS-szel és az egyszerűsített szimbólumokkal történő egyedi karakterbevitelükkel – az úgynevezett Graffiti-vel. A Microsoft is kísérletezett az operációs rendszerrel, a Windows CE-vel ARM processzorokra, amely nem volt kompatibilis a hagyományos Windowszal, viszont megkönnyítette az adatok átvitelét a zsebszámítógép és az asztali számítógép között.

Billentyűzet és gombok nem, stylus igen

Idővel kiderült, hogy az emberek a tollal – stylusszal – vezérelt, kompakt zsebszámítógépeket részesítik előnyben. Ezek a számítógépek csak érintőképernyővel rendelkeztek, inkább dokumentumolvasásra készültek, de kompaktak és olcsók voltak. Ez a korai okostelefonok korszaka volt, amelyet az első valódi okostelefon, az IBM Simon (1994) indított el.

Az IBM fejlesztői számára egyértelmű volt, hogy a jövő nem a hagyományos telefonoké, de mivel a digitális mobilhálózatok natívan adatot is visznek, olyan eszközt tervezhettek, amely a telefon és a számítógép tulajdonságait „nem számítógépes”, hanem inkább „telefonos” formában ötvözi. Az első okostelefonjukat IBM Simon Personal Communicatornak hívták, a prototípust már 1992-ben bemutatták, és egy erősen módosított PC-architektúrára épült. Egy takarékos processzort, a 16 MHz-es NEC V30HL-t tartalmazta, 1 MB RAM-mal és 1 MB ROM-mal, ROM-DOS operációs rendszerrel. A vezérléshez a Navigator rendszerrel ellátott érintőképernyőt használta, és lehetővé tette a telefonálást, a névjegyek kezelését, a faxolást, valamint e-mailek fogadását és küldését.

A telefont két modemmel szerelték fel: az egyik vezeték nélkül tette lehetővé az adatátvitelt, a másik pedig a klasszikus telefonvonalhoz csatlakozást; utóbbi nemcsak nagyobb sebességgel működött, hanem pénzt is spórolt, mert a vezeték nélküli adatátvitel gyakran nem volt elérhető, és nagyon drága is volt. Ezt az egyedi gépet PC-hez is lehetett csatlakoztatni modemként, bővíteni lehetett PCMCIA kártyákkal adattárolásra, vagy egy olyan kártyával, amely támogatta a pager funkciót – ami akkoriban nagyon népszerű volt.

A végeredmény érdekes és forradalmi volt, ugyanakkor nagyon drága is. Az IBM összesen 50 000 telefont adott el a BellSouth Cellularral együttműködésben, amely tizenöt amerikai államban kínált támogatást. Kétéves szerződéssel a telefon 599 USD-be került, kötelezettség nélkül pedig 1 099 USD-ért lehetett megvenni. Az ötvenezer telefon a mi szemünkkel nézve sikernek tűnhet, de az IBM vezetése inkább kudarcnak tekintette, és a jóval jövedelmezőbb, nagyobb mennyiségben eladható számítógépekre és laptopokra összpontosított.

Az okostelefonok korszaka még csak ezután jött – de ez már egy másik történet.

i

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

A zsebszámítógépek és az első okostelefonok fejlődése a múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben fontos mérföldkő volt a személyes elektronika történetében. Bár sok akkori forradalmi termék nem váltotta be a gyártók piaci várakozásait, lefektették a jövőbeli innovációk alapjait. Az IBM Simon, a Psion, a Palm és más úttörő modellek nemcsak azt mutatták meg, mi lehetséges technikailag, hanem azt is formálták, hogyan nézzenek ki és működjenek a személyes mobil eszközök.

Try our cookies

Alza.cz a. s., Company identification number 27082440, uses cookies to ensure the functionality of the website and with your consent also to personalisage the content of our website. By clicking on the “I understand“ button, you agree to the use of cookies and the transfer of data regarding the behavior on the website for displaying targeted advertising on social networks and advertising networks on other websites.

More information
I understand Detailed settings Reject everything
P-DC1-WEB20