A One Laptop Per Child kezdeményezés (2005–2014) célul tűzte ki, hogy számítógépeket juttasson a világ legszegényebb régióiba – méghozzá úgy, hogy a gyerekeknek nagyon olcsó gépeket osztanak ki, amelyek segítségével megtanulhatják a számítástechnika alapjait, és így az informatikai tudás „evangélistáivá” válhatnak a legelmaradottabb területeken. Legalábbis ezt képzelte el a kezdeményezés alapítója, Nicholas Negroponte.
Negroponte a matematikus és pedagógus, Seymour Papert elméleteire épített, aki számos informatikaoktatási koncepciót dolgozott ki – többek között a konstruktivizmus elméletét, amely Jean Piaget fejlődéslélektanára épül. Ez az elmélet azt feltételezi, hogy a gyerekek természetüknél fogva képesek a gyakorlati tapasztalatokon keresztül tanulni, és hogy a kísérletezésre és a társas környezetre épülő tanulás lényegesen hatékonyabb módszer, mint a klasszikus tények „bemagolása”.
Negroponte ebből azt a következtetést vonta le, hogy az informatikaoktatás leghatékonyabb módszere egyszerűen az, ha a gyerekek kezébe adnak egy olyan eszközt, amivel játszhatnak és kísérletezhetnek. Úgy vélte, hogy nincs szükség hagyományos, strukturált számítástechnikai oktatásra, hanem a gyerekek a kísérletezés során megtanulják kezelni a technológiát, programozni és karbantartani is azt. Merész módon azt is feltételezte, hogy ebben az esetben nem lesz szükség sem tantervre, sem technikai infrastruktúrára, mert a nagyobb gyerekek maguk is képesek lesznek karbantartani a számítógépeiket.
Negroponte szerint a legfontosabb az volt, hogy elegendő számú, olcsó, de ellenálló laptop készüljön, amelyeket a gyerekek oktatására használhatnak – nemcsak az iskolában, hanem otthon is, hogy a saját tempójukban kísérletezzenek és tanuljanak. Az alapvető probléma tehát a gyártási költségek jelentős csökkentése és az elegendő pénz megszerzése volt a gazdag szponzoroktól, akik finanszírozták a projektet. Ennek a törekvésnek az eredménye a számítógépes műveltség gyors növekedése és az oktatás színvonalának jelentős javulása lett volna ezekben az országokban
Negroponte igazán merész célt tűzött ki: miközben egy tipikus laptop ára akkoriban körülbelül ezer dollár volt, ő ezt mindössze száz dollárra tervezte. A nagy szponzorok és együttműködő cégek bevonása mellett azonban számos szükséges technológia még fejlesztésre várt. Bár a végső ár végül majdnem kétszáz dollár lett, a projekt így is óriási sikernek számított, ráadásul számos forradalmi technológiát – például transzreflexiós kijelzőket és alacsony fogyasztású processzorokat – tett széles körben ismertté.
