A személyi számítógépek jelentőségét a munkában és az oktatásban nem lehet alábecsülni. Számos oktatási paradigma létezik, amelyek a számítógépet a tanulás eszközeként használják. Egyesek úgy vélik, hogy a gyerekeknek programozni kellene megtanulniuk, míg mások inkább interaktív tankönyvként tekintenek a gépre – mindazonáltal minden megközelítés egyetért abban, hogy a számítógépes műveltség, legalább felhasználói szinten, napjainkban elengedhetetlen.
Az oktatásra szánt számítógépekről már régóta agyaltak. Az amerikai számítástechnikus, Alan Kay, aki a Xerox PARC (Palo Alto Research Center) kutatóintézetében dolgozott, 1972-ben a „Személyi számítógép minden korosztályú gyereknek” című forradalmi munkájában alkotta meg az ideális oktatógép koncepcióját. Kay ezt a gépet Dynabooknak nevezte – mivel úgy képzelte, hogy a gyerek nem csak az asztalnál fogja használni a számítógépet, hanem „dinamikusan”, azaz akár a szabadban vagy otthon is –, vagyis tulajdonképpen egy laptopról volt szó.
Alan Kay terve a legtöbb mai jellemzőt tartalmazta, például grafikus felhasználói felületet és az oktatási LOGO programozási nyelvet. Eszmei alapját Jerome Brunner pszichológus elméletei adták, aki a fejlődéslélektan és a tanuláselmélet területén dolgozott. A Dynabook koncepciója modell formájában egy lapos, hordozható gépet foglalt magában téglalap alakú kialakítással, egész napos üzemidőt biztosító akkumulátorral, nagyméretű érintőképernyővel, billentyűzettel és vezeték nélküli kommunikációs lehetőséggel.
i
Alan Kay Dynabook-koncepciója Jerome Bruner pszichológus gondolataira épült, különösen annak a kognitív fejlődésről és a tanulási folyamatokról szóló elméleteire. Ezek az elméletek hangsúlyozzák a tanuló aktív részvételét a tudás megszerzésében. Bruner azt vizsgálta, hogyan tanulnak az emberek, és miként dolgozzák fel az információkat. Úgy vélte, hogy a tanulásnak a felfedezésre kell épülnie, nem pusztán az információk passzív befogadására. Szerinte ez a megközelítés alapvetően befolyásolja a hosszú távú megértést és a problémamegoldó képességet.
Jerome Bruner, amerikai pszichológus, jelentősen befolyásolta a kognitív fejlődésről és a tanulás folyamatáról alkotott felfogásunkat. A 20. század közepén megfogalmazott úttörő gondolatai ma is formálják a modern oktatási módszereket.
Bruner három tudásreprezentációs szakaszt javasolt:
Más elméletektől eltérően Bruner szerint a fejlődés nem szigorúan lineáris folyamat. Az, hogy az információt milyen formában tálaljuk, jelentősen befolyásolhatja a gyermek felfogási képességét.
Bruner megközelítése több kulcsfontosságú elvet hangsúlyozott:
Bruner elméletei jelentősen befolyásolták az oktatási gyakorlatot. Hozzájárultak ahhoz, hogy a modern oktatási módszerekben nagyobb hangsúlyt kapjon az aktív, felfedezéses és kontextushoz kötött tanulás. Gondolatai ma is érvényesek a digitális oktatás világában, ahol kiemelt szerepet kap az interaktivitás és a személyre szabott tanulás.
Ezek a technológiák 1972-ben egyáltalán nem álltak rendelkezésre a hordozható számítógépekhez, így a gép még elméletileg sem volt megvalósítható – csupán egy gondolati koncepcióról volt szó. Alan Kay korai költségbecslése szerint az ilyen gép alkatrészei akár 6000 dollárba is kerülhettek volna.
A Kay által tervezett eszköz inkább egy masszívabb hibridnek tűnik a tablet és a laptop között, és meglepően modern hatást kelt. Mondhatjuk, hogy Kay lényegében eltalálta a lényegi elemeket: a gyerekek által használt tabletek, amelyek gyakran az első kapcsolatot jelentik a modern technológiákkal, szintén nagy kijelzővel, vezeték nélküli kommunikációval és egész napos üzemidővel rendelkeznek.
