A „gyerekszámítógépek” korszaka
Clive Sinclair radikális megoldásai nem arattak sikert az iskolákban, mert azok a hagyományosabb, bár drágább gépeket részesítették előnyben. Ugyanakkor a hardvergyártók figyelmét felkeltették ezek az újítások. Tudták, hogy közeleg a 16- és 32 bites számítógépek korszaka, amelyek egyre bonyolultabbak lesznek, szoftverük pedig egyre drágább. E trend már az 1980-as évek első felében is látható volt, de ekkor még a gyártók úgy gondolták, hogy a gyerekeknek elegendő a kevésbé igényes, ezáltal olcsóbb hardver.
- Az IBM PCjr esete: a leegyszerűsített koncepció kudarca
- A gyerekszámítógépek virágkora a 80–90-es évek fordulóján
- Hordozható szövegszerkesztők: a mai laptopok előfutárai
- Az egyszerű számítógépek korszakának öröksége
Az IBM PCjr esete: a leegyszerűsített koncepció kudarca
Az egyik első, kifejezetten oktatási célokra készült számítógép az IBM PCjr (1984) volt. Ellentétben a moduláris IBM PC-vel, amely professzionális használatra készült, ennek a gépnek a memóriája mindössze 64 vagy 128 KB volt, ami a legtöbb alkalmazáshoz éppen csak elég. A számítógép két cartridge-nyílással rendelkezett a programok számára, továbbfejlesztett grafikát és hangot kínált – és meglepő módon vezeték nélküli billentyűzettel is rendelkezett. Ez infravörös jelekkel működött, de mivel minden gép ugyanazt a kommunikációs módot használta, a jelek könnyen zavarhatták egymást.
A gyerekszámítógépek virágkora a 80–90-es évek fordulóján
Míg az IBM PC hatalmas üzleti siker volt, a „gyerekverziós” PCjr nagy csalódást okozott. Ez azonban nem egyedi eset: a 80-as és 90-es évek fordulóján több gyártó is próbálkozott az egyszerűsített, oktatási célú számítógépekkel. Ezek a gépek oktatóprogramokat kínáltak, de lehetővé tették egyszerű grafikai és szöveges munkák elvégzését is, így a kudarc ellenére fontos tapasztalatokat adtak a későbbi fejlesztésekhez.
Ezek nagyon olcsó gépek voltak, nagy ROM-memóriával, amelybe számos alkalmazást integráltak, így gyors indítást és egyszerű váltást tett lehetővé az alkalmazások között. Nyomtatót is lehetett hozzájuk csatlakoztatni, így a gyerekek elkészíthették és ki is nyomtathatták feladataikat, ugyanakkor ezek zárt és nagyon korlátozott rendszerek voltak, amelyekhez csak kevés harmadik féltől származó alkalmazás készült.
Hordozható szövegszerkesztők: a mai laptopok előfutárai
Egy másik típusú egyszerűsített számítógép ebben az időszakban a hordozható szövegszerkesztő volt, például az Amstrad NC100 (1992). Ezek tulajdonképpen atipikus laptopok voltak, olcsó és energiatakarékos komponensekből építve, de 8 bites processzort és nagyon korlátozott memóriát használtak. Általában A4-es méretűek voltak, súlyuk körülbelül egy kilogramm, AA elemmel működtek, az adatátvitel pedig soros porton keresztül történt.
Az egyszerű számítógépek korszakának öröksége
Bizonyos értelemben nem önálló számítógépekről volt szó – terepen a szövegek rögzítésére és szerkesztésére szolgáltak, de otthon csatlakoztatni kellett őket egy teljes értékű számítógéphez, a dokumentumokat pedig soros porton keresztül vitték át nyomtatásra vagy további feldolgozásra. A koncepció lényege az volt, hogy ezek a processzorok csak kiegészítik a fő számítógépet – ez az ötlet zseniális volt, de a korához képest túl előrehaladott.
Ma már teljesen hétköznapi, hogy a felhasználóknak több számítógépük van, vagy tabletet, mobilt használnak másodlagos eszközként. A 90-es évek elején azonban ez a koncepció forradalminak számított – és talán kissé túl előrehaladott volt. Azonban már ezeknél a korai gépeknél is megjelent számos olyan dizájnötlet, amely később a modern eszközökben is érvényesült – bár üzletileg kudarcot vallottak, technológiailag fontos előrelépést hoztak.