Teljesítmény szempontjából a RISC-V processzorok jelenleg nem vetekedhetnek a modern x86 és ARM architektúrákkal, és valószínűsíthető, hogy még évekig nem jelentenek komoly konkurenciát. Jelenleg a legolcsóbb Intel és AMD processzorok is elképesztő teljesítményt nyújtanak, miközben az áruk is észszerű – az Apple Silicon fejlett processzorai pedig a Macbookokban kínálnak páratlan teljesítményt alacsony fogyasztás és hosszú üzemidő mellett.
Kína nemcsak a fejlett Nyugat számára szállít gépeket, hanem saját magának és a fejlődő országoknak is, ahol a csúcskategóriás nyugati hardver viszonylag drága.
A Kína és az USA közötti jelenlegi feszült helyzet jelentősen elősegíti Kína törekvését a RISC-V gyors fejlesztésére, hiszen ezt a platformot az embargók nem tilthatják be – a Nyugat legfeljebb nem nyújthat segítséget a kínai fejlesztőknek. Ez különösen a szoftverfejlesztés terén jelent kihívást, ami rendkívül összetett, főleg akkor, ha a hardver mellé minden fejlesztőeszközt is meg kell alkotni, például fordítókat (kompilátorokat), operációs rendszereket, drivereket és más szoftverelemeket, amelyek hibái könnyen az egész rendszer összeomlásához vezethetnek. Hardvert gyártani és nyugati szoftvert átvenni viszonylag egyszerű, de hasonló szoftvert függetlenül kifejleszteni nem a legegyszerűbb feladat.
A RISC-V egy ígéretes architektúra abban az értelemben, hogy modern módon tervezték, nincs rajta a történelmi örökség terhe, ami főként az x86 architektúrájú processzoroknál okoz komplikációkat, és nagy teret ad a fejlesztésnek és az optimalizációnak. Mivel nyílt architektúráról van szó, várhatóan számos kísérleti jellegű processzor fog megjelenni: egy részük forradalmi újításokat hozhat, míg mások meg is bukhatnak.
A RISC-V alapfilozófiája abból indul ki, hogy a legtöbb processzorarchitektúra már tesztelt és kipróbált – ma már megbízhatóan és kiszámíthatóan lehet hardverarchitektúrákat tervezni, és jelentős előrelépést értünk el a szoftverek terén is, például a magas szintű programnyelveket gépi kódra fordító kompilátorokban, amelyek optimalizálják az eredményül kapott utasításkódot. Valószínű tehát, hogy a RISC-V szilárd alapot nyújt majd a következő generációk processzoraihoz, amelyek ezen az alapon éppolyan megbízhatóan fejlődhetnek, mint az x86 és az ARM architektúrák. A RISC-V iránti nagy érdeklődés akár egy harmadik, széles körben elterjedt processzorcsalád kialakulásához is vezethet, ami fokozottabb versenyt és gyorsabb fejlődést eredményezhet az új processzorarchitektúrák terén.
