Az egeret Douglas Engelbart számítástechnikai kutató és vízionárius alkotta meg 1963-ban, ötletét pedig később a Xerox PARC (Palo Alto Research Center) kutatóintézet tökéletesítette tovább. Engelbart eredeti egere szögletes, fából készült volt, és két tárcsa segítségével érzékelte a pozíciót – az egész kissé egy rosszul sikerült játékvasútmodellre emlékeztetett. A tárcsák egymásra merőlegesen helyezkedtek el, ezért az egér mozgás közben mindig egy kicsit akadozott.
Engelbart egere nem volt az egyetlen eszköz, amellyel előállt. A „The Mother of All Demos” videóban egy ötgombos minibillyentyűzetet is láthatunk, amely némileg a speciális gamer minibillyentyűzetekre emlékeztet. Ennek a billentyűzetnek csak öt gombja volt, amelyek kombinációjával minden betűt és számot be lehetett vinni. Ugyan hosszabb tanulást igényelt, mivel a felhasználónak fejből kellett ismernie a kombinációkat, előnye viszont az volt, hogy az ujjak folyamatosan rajta nyugodtak, ami elméletileg gyorsabb gépelést tett lehetővé, mint a hagyományos billentyűzeten. Ez az ötlet azonban nem terjedt el, túl forradalmi volt – míg az egeret minden felhasználó azonnal megértette, ez az eszköz hosszabb betanulást igényelt.
Az egér következő evolúciós lépcsője a golyót használta, amely minden irányban folyamatosan mozgott. Ez tulajdonképpen csak Engelbart koncepciójának továbbfejlesztése. Ha szétszedsz egy golyós egeret, látni fogod, hogy a golyó valójában csak a mozgást továbbítja az egérpadról két hengerre, amelyekhez tárcsák kapcsolódnak, és ezekről olvassa le a rendszer a mozgást. A golyó tehát bonyolultabbá teszi a szerkezetet, ráadásul az egérpad szennyeződéseit is bejuttatja a mechanikába, ezért az egeret rendszeresen szét kellett szedni és tisztítani. Ennek ellenére a mozgás folyamatossága jelentősen javult, így hosszú időn keresztül minden egér ilyen módon készült – a golyó pedig megmaradt a „kifordított egérben”, vagyis a trackballban is, amelyet jellemzően hüvelykujjal vezérelsz.
Az egér felemelkedése az Apple számítógépeihez kapcsolódik, amelyek egyszerű kezelhetőségükkel az egész számítógépes világot lenyűgözték. Az Apple eredeti egere csak egyetlen gombbal rendelkezett, és rajta a sima kattintás mellett gyorsan elterjedt a dupla kattintás, valamint a lenyomott gombbal történő húzás is. A grafikus felület eredeti elképzelése abból indult ki, hogy a felhasználónak mindig látnia kell a képernyőn, mit készül tenni – de nagyon gyorsan kiderült, hogy az egyetlen egérgomb inkább korlátozza a funkcionalitást, ezért az Amiga és az Atari ST számítógépek gyorsan elhozták a kétgombos egeret, PC-n pedig a háromgombos egér vált szabvánnyá.
Az optikai egerek, amelyek a felület érzékelésére szenzort használnak, meglepően korán megjelentek. Már a 80-as évek elején létrejött egy Xerox-projekt, amely speciális fényvisszaverő egérpadot, valamint érzékelők és LED-ek rendszerét használta, lehetővé téve a mozgás fizikai érintkezés nélküli követését. Ezek az egerek húsz éven át inkább különlegességnek számítottak, mivel drágábbak voltak, és nem voltak olyan praktikusak, mint a golyós egerek. 1999-ben azonban az Agilent előállt egy modern optikai érzékelővel, amely olcsó volt, és nem igényelt speciális felületet. Ez vezetett a rendkívül sikeres Microsoft IntelliMouse Optical létrejöttéhez, amely alapvetően már úgy nézett ki, ahogyan a modern egereket ismerjük: optikai szenzor, görgő és oldalsó gomb. A Logitech és a Microsoft annyira sikeres volt az új típusú optikai egérrel, hogy az Agilent hamarosan évente több mint 100 millió optikai érzékelőt adott el. Ma már szinte alig találkozol golyós egérrel!
Az utolsó mérföldkő, amelyet az egereknek le kellett küzdeniük, a vezeték nélküli csatlakozás volt. Ezzel a Logitech már nagyon korán elkezdett kísérletezni. Kezdetben infravörös (IR) kapcsolaton alapuló egerekről volt szó, amelyek a 80-as évek közepétől jelentek meg, de szabad rálátást igényeltek az egér és az érzékelő között. Az igazi áttörést a Logitech Cordless MouseMan hozta el, amely 1991-ben jelent meg, és saját fejlesztésű rádiófrekvenciás technológiát használt, amelyet az akadályok nem zavartak.
A vezeték nélküli eszközök valódi fellendülése a Bluetooth vezeték nélküli szabvány megjelenésével kezdődött. Ma már gyakran találkozunk olyan eszközökkel, amelyeket egyszerre két rendszerhez is lehet párosítani Bluetooth-on keresztül, emellett pedig egy saját fejlesztésű interfésszel is, például Unifying Receiverrel. A saját fejlesztésű interfészek általában egyszerűbb architektúrával rendelkeznek, kevésbé terhelik az akkumulátort, és mivel kifejezetten egerekhez és billentyűzetekhez készültek, gyorsabb válaszidőt is kínálnak. Ezért ezek jobb megoldást jelentenek asztali számítógéphez, míg a Bluetooth sokoldalúbb, és inkább laptopokhoz, illetve tabletekhez ideális. A modern vezeték nélküli egereket így egyszerre használhatod otthon és útközben is, anélkül hogy bármit bonyolultan be kellene állítanod.
i
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Napjainkban az egerek sokkal tartósabbak, mint régen voltak. Gyakorlatilag minden idősebb játékos emlékszik azokra az egerekre, amelyeket „szétkattintott”, és a múzeumi daraboknál teljesen megszokott, hogy a bal gomb láthatóan jobban elhasználódott, mint a jobb. A modern egerek akár ötvenmillió kattintást is kibírnak, egyes modellek pedig még a kapcsoló cseréjét is lehetővé teszik. Az üzemidejük is sokkal jobb, mint korábban. Még az igényes gamer egerek is több tucat órán át működnek egyetlen feltöltéssel, az irodai modellek pedig alkáli elemekkel akár több mint egyéves használatot is kibírnak.
