Az első számítógépek olyan gépek voltak, amelyeket tudósok és mérnökök terveztek más tudósok és mérnökök számára. Bár a műszaki emberek szeretik az áttekinthető dolgokat (a gépek vezérlőberendezéseinek tervezésével a mérnökpszichológia foglalkozik), ez számukra mégsem ennyire alapvető. Ha a vezérlés útjában áll a géptervezés bonyolultságának – a pokolba a kezelőfelülettel! A mérnök fejében a vas a döntő, a szoftvert pedig azok a fura emberek készítik, akik nem tudnak forrasztani – és a műszaki tudományokban jobb, ha a képzetlen felhasználókat egyáltalán nem engedik a minőségi modern technika közelébe.
Talán egy kicsit túlzok, de tényleg csak egy kicsit. Az 50-es és 60-as évek számítástechnikai szakemberei afféle rakétatudósoknak tartották magukat, és a hétköznapi felhasználókat valóban távol tartották a számítástechnikától, ezért annak kezelésével sem foglalkoztak különösebben. A gép összeállítását, kalibrálását, programozását és irányítását kézikönyvek írták le, a szakemberek pedig képzések formájában adták tovább egymásnak, ráadásul minden gép egy kicsit más volt, és saját specialistákat igényelt.
Ez a kultúra fennmaradt a nagyszámítógépeknél is, amelyek Magyarországon számítóközpontok formájában léteztek. Ezek afféle templomok voltak, saját beavatási köreikkel – a központ egyik része engedte a látogatók belépését, külön volt választva az adatelőkészítő részleg, az archívum és a fő klimatizált terem, ahol az operátorok a saját digitális istenüket tisztelték. Aztán megérkezett a PC, és mindezt elsöpörte – nem teljesen gyorsan, és nem söpörte el a nagy adatközpontokat, amelyek azonban ugyanúgy zártak és a hétköznapi felhasználók számára hozzáférhetetlenek maradtak, mint korábban.
A nagy rendszerek betanítást igényeltek, és bonyolult dokumentációjuk volt. Még a moduláris gépeket is általában egyedileg készítették, a szabványosítás pedig csak később jött, amikor kiderült, hogy az IT-ban meglepő módon fontosabb a szoftver, annak kompatibilitása és érthetősége. Ma is léteznek bonyolult programok – például 3D modellezéshez, képi és videós munkához, illetve animációs filmek készítéséhez. Ezek továbbra is képzést igényelnek, de olyan profiknak készültek, akiket a munkájuk tart el.
Ahogy a technika olcsóbbá vált, és egyre közelebb került a hétköznapi emberekhez, egyértelművé vált, hogy valaminek változnia kell. Az első lépés a súgó hozzáadása volt, vagyis a HELP parancs, illetve annak lehetősége, hogy a parancsot a „/?“ paraméterrel egészítsd ki, amely leírta a parancs jelentését, a paramétereit, és használati példákat mutatott. Ez volt talán az első pillanat, amikor már nem volt szükség arra, hogy a számítógép mellett parancsokat és hibaüzeneteket tartalmazó kézikönyvek legyenek.
A következő lépés a grafikus felületek megjelenése volt, és ezzel együtt az áttekinthető vezérlés, a helyzetfüggő súgó és a hipertext is megérkezett. A helyzetfüggő súgó azt jelenti, hogy a HELP gomb megnyomásakor a számítógép tudta, milyen helyzetben vagy, és ennek megfelelő segítséget kínált fel. A hipertext pedig egy hivatkozásokkal összekapcsolt súgórendszert jelent. A hipertextet általában a weboldalakkal és a webes hivatkozásokkal kötjük össze, de pontosan ugyanezt használták már az internet elterjedése előtt is, csak akkor a súgó közvetlenül a számítógép lemezén volt tárolva.
A 90-es évek közepén már a mesterséges intelligenciával is elkezdtek kísérletezni. A kissé kigúnyolt Irodatündér a Microsoft Office-ból azonban valójában egészen jól sikerült. Bayes-hálókat használt, és ezek segítségével becsülte meg annak valószínűségét, hogy milyen súgóra lesz szükséged. Az Irodatündér ugyan aktív volt és meglehetősen idegesítő, de viszonylag pontosan fel tudta ismerni azokat a témákat, amelyek valószínűleg érdekeltek. Egyszerű volt, de valahol itt kezdődött minden.
A mai kezelőfelületeket annak megfelelően tervezik, hogy profi vagy általános célú programról van-e szó. A professzionális programok összetettek, és általában legalább videós kurzusok formájában betanítást igényelnek, ezzel szemben az általános használatra szánt programokat úgy tervezik meg, hogy mindenféle betanulás és gyakorlás nélkül is teljesen érthetők legyenek. Ma tényleg kézbe vehetsz egy új telefont – és azonnal elkezdheted használni, annyira egyszerű!
