A szerzői jog és a tartalommegosztás kérdése gyakran ütközik a modern technológiák valóságával. Miközben egyes országok engedélyezik másolatok készítését személyes használatra, ezeknek a másolatoknak a terjesztése többnyire tilos, ami kompenzációs díjak bevezetéséhez vezetett az adatmentésre szolgáló eszközök után. Közben a szoftverek és a médiatartalmak fejlesztése is alkalmazkodott az internet korszakához. A digitális terjesztés, az előfizetéses modell és a streaming jelentősen visszaszorította a kalózkodást azzal, hogy kényelmes és megfizethető alternatívákat kínált. Ennek ellenére ezek a változások új kihívásokat is hoztak – akár a szabályozás területén, akár abban, hogy a felhasználók mennyire hajlandók legális úton hozzáférni a tartalmakhoz.
Az internetes megosztás helyzetét az bonyolítja, hogy egyes országok engedélyezik a másolatkészítést személyes használatra, de nem szabad publikálni – vagyis az egyén készíthet magának másolatot, de nem terjesztheti tovább. Ez kompenzációs rendszerek kialakulásához vezetett, például az üres adathordozókra kivetett díjhoz, ami lényegében bármilyen, adatok tartós tárolására szolgáló eszközt jelent. Ez a mechanizmus nálunk is működik, az Artisjus (Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) szedi be úgy, hogy CD és DVD esetén típus és újraírhatóság szerint 44 Ft– 180 Ft darabonként, míg pendrive-oknál, tableteknél és telefonoknál 92 Ft minden gigabájt után (legfeljebb 3180 Ft), külső merevlemezeknél pedig 2103 Ft az első terabájt után.
Forrás: www.artisjus.hu
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ha az eredeti mű tartalmaz valamilyen másolásvédelmet, annak eltávolítása (crackelése) nem legális. Ez főleg a szoftverekre vonatkozik, amelyeknél viszont a dolgok a saját irányukba fejlődtek: egyrészt megjelent a digitális terjesztés, például a Valve Steam, a Microsoft Store, az Apple AppStore vagy a Google Play, amelyek jelentősen leegyszerűsítették az alkalmazások letöltését és telepítését – és gyakran érdekes kedvezményeket vagy ingyenes szoftvereket is kínálnak.
A második tényező a szoftver mint szolgáltatás (Software as a Service, SaaS) modell megjelenése volt, amely a programokat felhasználói fiókokhoz köti, és előfizetés formájában kínálja. Ezzel összetett kapcsolat jön létre az ügyfél és a szoftverszolgáltató között, amit elég nehéz megkerülni. Gyakran azzal jár együtt, hogy az alapverzió olcsó vagy ingyenes, és csak a profik fizetnek rá a számukra fontos funkciókért.
A harmadik tényező a ransomware megjelenése volt, amelyet gyakran kalózprogramokhoz csomagolnak, és drasztikusan növeli a számítógép megfertőződésének kockázatát, komoly károkat okozva. A szoftvereknél így a kalózkodás problémája részben „magától” megoldódott – a kalózszoftverek becsült aránya nálunk ma nagyjából 30% körül mozog, ami történelmi minimum.
A zenei és videós tartalmaknál alternatívaként megjelent a streaming. A streamelés ötlete brutálisan egyszerű: miért töltene le vagy osztana meg bárki tartalmat, ha egy fix havi díjért ott van neki egy hatalmas könyvtár, amiből bármikor bármit azonnal lejátszhat? Ez a módszer le tudta volna darálni a kalózkodás maradékát is, hasonlóan a szoftveres digitális terjesztéshez, de a helyzet összetettebb – később részletesebben is szétszálazzuk.
i
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A digitális kompenzációs rendszerek és a modern terjesztési modellek alapvetően megváltoztatták, hogyan férsz hozzá a tartalmakhoz. Az üres adathordozókra kivetett díjak, a SaaS vagy a streaming megmutatták, hogy a legális és kényelmes alternatívák hatékonyan tudnak versenyezni a kalózkodással. Közben a technológia folyamatosan megelőzi a jogalkotást, és új kérdéseket nyit meg – például hogyan lehet igazságosan szétosztani a kompenzációt az alkotók között, vagy hogyan kell kezelni a geoblokkolást és az országonként eltérő tartalomelérhetőséget.
