Vásárolsz egy elektronikai kütyüt, használod két évig, majd a jótállás lejárta után újat veszel, mert a réginek már nincs gyártói támogatása. A tervezett elavulás egy vitatott stratégia, amelyet az elektronikai gyártók alkalmaznak, és ma már tényként kezelünk. Lényege, hogy a termékeket szándékosan korlátozott élettartamra tervezik, így egy idő után elavulttá válnak. Bár sokan kritizálják ezt a gyakorlatot, vannak érvek is, amelyek a stratégia lehetséges előnyeit mutatják. Cikkünkben mindkét oldalt bemutatjuk és megvizsgáljuk.
A tervezett elavulás (planned obsolescence) egy olyan jelenség, amiről sokan azt mondják, hogy nem is létezik – pedig bizony létezik! Tipikus példája a beépített (ragasztott) akkumulátor, amelynek a töltési és kisütési ciklusai korlátozottak. Ezeket az akkumulátorokat otthoni eszközökkel nem lehet kicserélni; a csere speciális szerszámokat igényel a ragasztó felmelegítéséhez és a készülék szétszereléséhez, valamint ügyességet, hogy a csere közben ne sérüljön más érzékeny komponens, például a kijelző vagy a csatlakozók.
A beépített akkumulátorok mögötti fő érv, hogy ez a megoldás lehetővé teszi a kompaktabb mobilok gyártását, a nagyobb energiasűrűségű (és ezért érzékenyebb) akkumulátorok használatát, és egyúttal a vízállóság biztosítását is, mivel a ragasztás megakadályozza a víz bejutását. A felhasználó által cserélhető akkumulátorok, amelyek az ezredforduló környékén voltak elterjedve, gyakorlatilag nem tették lehetővé a teljesen vízálló kialakítást, vagy bonyolult burkolati mechanizmusokat igényeltek, amelyek könnyen megsérülhettek a figyelmetlen használattal, így elveszítve a vízállóságot.
A beépített akkumulátorok mellett szóló másik érv, hogy a modern lítium-polimer akkumulátorok hatékony élettartama 1 200-1 500 töltési ciklus, ami napi töltés mellett kényelmesen elegendő 4-5 év használatra. A gyártók elképzelése szerint ezután a telefon úgyis elavult lesz, ezért inkább egy modernebb modellt választasz, amely jóval jobb tulajdonságokat kínál.
A gyártók nem akarják korlátlan ideig támogatni az összes terméküket. Jelenleg talán az Apple támogatja a leghosszabb ideig a készülékeit, a telefonjaihoz 6 évnél hosszabb frissítéseket kínál. Az új operációs rendszereknél előbb-utóbb eljön az a pont, amikor a hardver túl öreg lesz ahhoz, hogy támogassa a modern rendszert. Ma például sok számítógép nem tud frissíteni Windows 11-re, mert nem felel meg a biztonságos működéshez szükséges minimális követelményeknek.
Ha egy készülék már nem kap biztonsági frissítéseket, a használata kockázatossá válik – ilyenkor érdemes inkább egy újabb eszközre váltani. Ma már a legtöbb számítógép és okoseszköz folyamatosan az internethez csatlakozik, így azok az idők már elmúltak, amikor egy régi eszköz egyszerű leválasztása a netről elegendő volt. Az elkülönített (airgapelt) eszközök használata ma már nagyon körülményes és kényelmetlen.
i
Elkülönített eszköz?
Az elkülönített, más néven airgapelt eszköz azt jelenti, hogy szándékosan leválasztják a hálózatról, különösen az internetről. Az „airgap” kifejezés az angol „air gap” szóból származik, ami szó szerint „légrést” jelent. Az airgapelés fő célja, hogy minimalizálja a kiberbiztonsági támadások kockázatát, azáltal, hogy fizikailag megakadályoz bármilyen közvetlen hozzáférést a külső környezetből.
Minél gyorsabb a fejlesztési ciklus, annál nagyobb a gyártók motivációja, hogy alkalmazzák a tervezett elavulást. Ez tulajdonképpen egy jelzés: eltelt egy kis idő, ideje újabb terméket beszerezni. Egyes esetekben folyamatos csereprogramot láthatsz, amikor a régi hardvert újabbra cserélik, de gyakoribb a szoftveres megoldás (SaaS, Software as a Service), amikor például előfizetsz a Microsoft 365-re – így mindig a legfrissebb szoftver áll rendelkezésedre. Az előfizetéses rendszer hozzáférést biztosít a legújabb szoftverekhez, a fejlesztőknek pedig anyagi forrást ad a további fejlesztéshez. Emellett, ha csak a legújabb verziót tartják karban, nem kell minden régebbi kiadást támogatniuk, és nem kell biztonsági javításokat készíteniük a régi verziókhoz.
Bár az az elképzelés, hogy minden régi verziót folyamatosan karbantartsanak, szép, de a valóságban nem kivitelezhető. Gyakran történnek jelentős fejlesztési ugrások, például a 16 bites alkalmazásokról a 32 bitesre, majd onnan a 64 bitesre való váltás. Lehetetlen mindent támogatni, ezért a gyártók időről időre meghúzzák a határt – neked pedig el kell döntened, hogy maradsz támogatás nélkül, vagy áttérsz az új verzióra. A tervezett elavulás, ami természetesen a készülék cseréjére ösztönöz, a gyártóknak előnyös, mert így nem kell végtelenségig támogatniuk a régi platformokat.
El kell ismerni, hogy a tervezett elavulás nem feltétlenül egy rossz dolog. Ugyanakkor fontos, hogy a gyártók ennek alkalmazásakor átláthatóak legyenek, és tisztességesen bánjanak a fogyasztókkal. A tervezett elavulást nem szabad a felhasználók kizsákmányolására használni, sokkal inkább eszközként szolgál a folyamatos fejlesztésre és az elektronikai eszközök innovációjára, amelyek nap mint nap megkönnyítik az életünket.
