Az akvarell, vagyis vízzel oldható színes ceruzák szélesebb felhasználási lehetőségeket kínálnak, mint a hagyományos olajos színes ceruzák. A művészek gyakran kombinálják őket – az akvarell ceruzákat a háttérhez és a finom átmenetekhez (gradiens), míg az oldhatatlan olajos ceruzákat a részletek megfestéséhez használják. A legtöbb neves gyártó mindkét változatot kínálja. Például a Koh-i-Noor olajos sorozata a Polycolor, akvarell sorozata pedig a Mondeluz.
Az akvarell ceruzákkal való munka jobb minőségű papírt igényel, amely képes megfelelően felszívni a vizet. Az akvarell papírok grammsúlya magasabb, akár 300 g/m² is lehet, és sűrűségüknek köszönhetően ellenállnak a nedvességnek, ami kulcsfontosságú a vízzel való munkánál. Ezeknek a papíroknak gyakran két különböző oldala van – egy simább és egy érdekesebb, markáns textúrájú. Az érdekesebb oldal abrazívabb, több pigmentet fog meg, és egyedi struktúrát kölcsönöz a rajznak. Ez az oldal népszerű például a krétával vagy szénnel való munkához, de a választás a művész preferenciájától és az elérni kívánt eredménytől függ.
Az akvarell ceruzákat többféleképpen is használhatod. A száraz technikával való rajzolás a klasszikus megközelítés, amelynél utólag tetszés szerint vízzel oldhatod fel a rajzot, így akvarell hatást érhetsz el. Alternatívaként léteznek a nedves technikák, amelyeknél közvetlenül vízzel vagy nedves ecsettel dolgozol. A hagyományos vízfestékekkel ellentétben az akvarell ceruzákkal való munka sokkal tisztább – gyakran még alátétre sincs szükséged, különösen ha beépített víztartályos vizes ecseteket használsz.
Haladó művészek számára léteznek kevésbé tiszta technikák is, amelyeknél a ceruzákat jóval expresszívebb és „rendezetlenebb" módon használhatod. Ezek a technikák azonban némi gyakorlást és kísérletezést igényelnek.
Az akvarell ceruzák legklasszikusabb használati módja a hagyományos olajpasztellekhez hasonló rajzolás, ahol a nyomás szabályozásával adagolod a pigment mennyiségét. Alternatív technika a felület kitöltése úgy, hogy a ceruzát oldalra fordítod, és a bél hegyével való rajzolás helyett annak oldalával festesz. Ennél a módszernél azonban figyelj a nyomásra, mert a jobb minőségű akvarell ceruzák puhábbak, és a belük könnyen eltörhet.
Miután felvitted a színt, finom szőrű akvarell ecsetekkel oldhatod fel. Sokféle ecset létezik – az olcsó szintetikusaktól a luxus mókus- vagy nyestszőr ecsetekig. Alternatívaként használhatsz víztartályos vizes ecseteket, amelyeket kifejezetten akvarell ceruzákhoz terveztek. Ezek az ecsetek szinte tollként működnek, de rendszeresen tisztítanod kell őket, hogy ne halmozódjon fel bennük a pigment.
Az akvarell ecsetek nagyon finomak, és jelentősen különböznek az olaj- vagy akrilfestékekhez használtaktól. Az ápolásuk egyszerű: elég vízzel kimosni, szappannal megmosni, újra leöblíteni és hagyni megszáradni. Az akvarellfestékek általában nem hagynak jelentős maradékot, így az ecsetek könnyen karbantarthatók – ideálisak kezdők számára, akiknek talán még nincsenek tökéletesen begyakorolva a felszerelés ápolásának szokásai.
Minden akvarellceruza-típus más-más oldhatósági szinttel rendelkezik. Egyes ceruzák szinte tökéletesen feloldhatók, ami nagyobb felületek festéséhez ideális. Az ecsettel történő pigmentoldás során könnyedén keverhetsz színeket vagy hozhatsz létre átmeneteket (gradienseket) – ez különösen virágfestésnél kedvelt technika. Ezt a módszert, amelyet YouTube-os tutoriálokban is gyakran bemutatnak, úgy alkalmazhatod, hogy ceruzával megrajzolod a virág alapvonalait, majd nedves ecsettel „kihúzod" a pigmentet, és gyönyörű színátmenetet hozol létre. Az akvarellceruzákkal való festés ezeknek az effekteknek köszönhetően rendkívül látványos és vizuálisan vonzó.
Az akvarellceruzák használatának egyik haladó technikája a szín aktiválása, vagyis a papírra felvitt szín megnedvesítése. Ehhez nemcsak ecsetet használhatsz, hanem nedves szivacsot vagy vizes sprayt is, amellyel csepphatást hozhatsz létre a rajz felületén. Egyes gyártók, mint a Derwent, szokatlan formájú akvarellecsetek kínálnak, például legyező alakú ecseteket, amelyekkel érdekes vizuális hatásokat érhetsz el. A legtöbb felhasználó számára azonban a legkényelmesebb a tartályos vízecsetek használata, amelyeket például a Pentel vagy a Derwent kínál. Néhány különböző méretű ecsettel könnyedén lefedheted mind az apró részleteket, mind a nagyobb felületeket, például a hátteret vagy az eget.
A nedves technikák nedvességgel való munkát igényelnek. Előre megnedvesítheted a papírt, és közvetlenül akvarellceruzával festhetsz rá, ami nagyon telített nyomokat hagy. Másik lehetőség, hogy a színt először egy másik felületre viszed fel, ott feloldod, majd ecsettel finoman a papírra kened. Továbbá lekaparhatod a ceruzát késsel vagy csiszolópapírral, és a por formájú pigmentet közvetlenül a papírra szórhatod, ahol az feloldódik, és érdekes szemcsés struktúrát hoz létre.
Az akvarellceruzák széleskörű kontrollt biztosítanak a rajz végső megjelenése felett. Ha a ceruzát párhuzamos vonásokkal viszed fel, majd az ecsettel ezekre merőlegesen kened el, a szín feloldódik és egységes felületet alkot. Ezzel szemben, ha a vonások irányában kened el a színt, megőrzöd a rajz eredeti struktúráját, ami például szőrzet ábrázolásához ideális. Ezt a megközelítést más finom struktúrák létrehozásához is alkalmazhatod, mint például szemcsék, hullámok vagy felületi textúrák.
A papír struktúrája szintén fontos szerepet játszik a végső hatásban. Az akvarellpapír érdesebb oldalának használatakor markánsabban érvényesül a textúra, ami segíthet tagolt és érdekes felület létrehozásában.
Minden akvarellceruzának megvannak a maga sajátos tulajdonságai az oldhatóság egyszerűsége, a szükséges vízmennyiség és az árnyalatok keverési módja tekintetében. Ezek a tényezők nemcsak magától a technikától függenek, hanem attól is, milyen sorrendben viszed fel a színeket. A világosabb árnyalatok általában áttetszőbbek, míg a telítettebb színek hajlamosak elfedni a világos rétegeket.
Az egyes pasztellceruza-márkák abban is különbözhetnek, hogyan reagálnak a színek, amikor újabb rétegeket viszünk fel a megszáradt festékre, vagy hogyan keverednek a régebbi rétegek az újakkal blender segítségével. Egyes pasztellceruzák második réteg felvitelekor szinte teljesen elfedhetik az első réteget, míg mások finomabb árnyalatátmenetet tesznek lehetővé.
Minden pasztellceruza-márkának megvannak az úgynevezett „rosszcsontjai", vagyis azok a színek, amelyek másként viselkednek, mint a sorozat többi tagja. Ezek a színek például sokkal pigmentesebbek lehetnek, vagy aktiválás után jelentősen elfedhetik a többi réteget. Ahhoz, hogy a művészek megtanulják, hogyan működnek együtt az egyes színek és technikák, kísérletezni kell. Éppen ezért sok művésznek megvannak a kedvenc márkái és sorozatai, amelyeket specifikus tulajdonságaik miatt részesítenek előnyben.
Festés közben minden művész fokozatosan kialakítja a maga kedvenc színkészletét, amelyeket gyakrabban használ a többinél. Egyes színek sokkal gyorsabban fogyhatnak, például azért, mert gyakran használjuk őket árnyalatok keveréséhez. Nálam ilyenek például a világossárga, a világoskék és a világosszürke, amelyeket a telítettebb színek finom tónusozásához használok. Hogy ne kelljen újra megvenni egy egész pasztellceruza-készletet, a professzionális pasztellceruzákon színkódok találhatók, amelyek lehetővé teszik az egyes ceruzák külön megrendelését. A kódok általában a ceruza végén helyezkednek el, így még ha csak egy „csonk" marad is, megtalálhatod rajta a szín számát, és könnyedén pótolhatod.
