Az emberek már ősidők óta olyan gépekről álmodtak, amelyek képesek utánozni az emberi mozdulatokat és képességeket. Az automatonok és a mechanikus robotok iránti rajongás egészen az ókori Kínáig nyúlik vissza. Melyek voltak az első kísérletek olyan „robotok” megalkotására, amelyek jártak, énekeltek, vagy akár sakkoztak is a császárokkal? A történelem tele van olyan példákkal, amikor a műszaki leleményesség és a képzelet olyan szerkezeteket hozott létre, amelyek az élet illúzióját keltették. Fedezzük fel azokat a fontos találmányokat és feltalálókat, akik hozzájárultak e mechanikus robot- és számítógép-elődök fejlődéséhez.
A történelem első számítógépe, az antiküthérai szerkezet rendkívül fejlett és tudományos alkotás volt, ezért inkább az értelmiség figyelmét keltette fel. A hétköznapi embereket sokkal inkább az önműködő gépek, az automatonok érdekelték – ma talán robotoknak neveznénk őket. A múltból érdekes említéseket találunk régi feltalálókról is, közülük talán a legkülönösebb az i. e. első évezred környékén, a kínai Zhou királyság idején élt „Yan-si feltaláló”. A taoista Liezi szöveg szerint Yan-si egy ember nagyságú, humanoid robotot készített, amely járt és énekelt – olyannyira, hogy megijesztette a királyt, és a feltalálónak szét kellett szerelnie, hogy bebizonyítsa: csupán „bőrből, fából, lakkrétegből és ragasztóból készült szerkezetről” van szó.
Hogy Yan-si valóban létezett-e, egyáltalán nem világos. Az viszont biztos, hogy a zseniális Alexandriai Heron (i. sz. 10–70) valóban alkotott. Alexandriában, az ókori hellenisztikus világ legműveltebb városában dolgozott, és olyan találmányokat hozott létre, mint az aeolipil (az első gőzgép), a pantográf (egy karos mechanizmusra épülő másoló gép), a szenteltvizet adagoló automata, a szélhajtású orgona, sőt egy automatikus bábjátékot is létre hozott, amely teljes előadást mutatott be. A korai gőzgép léte sokakat elgondolkodtatott a technika fejlődéséről, de valójában csak egy kis teljesítményű, reaktív szerkezetről volt szó – Heron találmányai pedig a korabeli elit számára inkább csak mulatságot és szórakozást jelentettek, semmint komoly tanulmányozást.
Az iszlám kalifátus aranykorában a tudományok és az innováció is virágzott. Ismail Al-Jazari feltaláló (1136–1206) a Kitab fi ma'rifat al-hiyal al-handasiya (A mechanikus trükkök ismeretének könyve) című művében számos érdekes vízhajtású hidromechanikus automatát említ: automatikus ajtókat, vízórákat, egy automatikus pincérnőt, amely rendszeresen töltötte a poharakat, egy rituális mosdóvíztartályt, pávaformájú szökőkutat szappan- és törülközőadagolóval, egy négy zenészből álló robotzenekart egy csónakon, valamint egy olyan vízórát, amelynél egy hétfős zenekar minden órában játszik.
A mechanikus különlegességek iránti érdeklődés eljutott a reneszánsz- és a felvilágosodás-korabeli Európába is. A francia órásmester, Pierre Jaquet Droz (1721–1790), egy egyedülálló alkotó volt, aki luxusórákat és automatonokat készített főleg királyi udvarok számára. Művei között találunk szórakoztató darabokat, amelyek egyszerre mozogtak és zenéltek – például a Kerti madarak vagy a Madáróra. Igazán lenyűgözőek azonban a programozható automatonok voltak: az Író (6 000 alkatrész), a Zenész (2 500 alkatrész) és a Rajzoló (2 000 alkatrész). A programozás a tárcsákon elhelyezett jelekkel történt: az Író ennek megfelelően írt, a Rajzoló pedig rajzolt. Nagy népszerűségnek örvendtek Droz erotikus órái is, amelyek hátulján egy pár volt látható, amely a szerkezet ketyegése közben élvezkedett – ezek különösen Kínában arattak sikert. Később Droz Svájcba költözött, ahol a svájci óragyártás megalapításában is szerepet vállalt. A Jaquet Droz márka ma is létezik, mechanikus luxusórákat készítenek, amelyek ára 5 000 és 30 000 USD között mozog.
Egy meghatározó, bár átverésen alapuló automaton volt a 1770-ben Wolfgang von Kempelen (1734–1804) által készített úgynevezett Mechanikus Török. Ő egy olyan gépet épített, amely állítólag sakkozott – és nemcsak Mária Teréziét, hanem Napóleont is lenyűgözte, aki maga is játszott a szerkezettel. Valójában azonban csupán egy trükk volt: a bonyolult szekrény mechanizmusokat rejtett, de emellett helyet biztosított egy kis sakkozónak is, aki belülről irányította a játékot. Az illúzió annyira tökéletes volt, hogy egész generációkat sikerült megtéveszteni – végül a Mechanikus Török gazdát cserélt, Amerikába került, ahol 1854-ben egy tűzvészben megsemmisült.
i
Az AlzaMagazinban további érdekes cikkeket is találsz:
Az embereket mindig is lenyűgözték az automatonok – és az érdeklődés ma sem csökkent. Legyen szó számítógép-vezérelt játékokról vagy robotokról, a bonyolult gépek ma is ugyanúgy elbűvölnek bennünket!
