A Xiaomi 17 Ultra a márka új zászlóshajójaként mutatkozott be és egyben olyan telefonként, amelytől már alapból szinte mindent automatikusan elvárunk. Az Ultra széria ugyanis régóta a Xiaomi tudásának legjavát képviseli – a léc tehát elég magasra lett téve. Az én esetemben talán még egy kicsit magasabbra, mivel az előző Xiaomi 15 Ultrát egy ideig aktívan használtam mindennapi telefonként. A Xiaomi ezúttal is a Leicával közösen fejlesztett nagy kamerarendszerrel, csúcskategóriás teljesítménnyel és korántsem szerény felszereltséggel vonja magára a kíváncsi tekinteteket. Csakhogy a specifikáció egy dolog, a mindennapi használat pedig egy másik. Ebből a tesztből megtudhatod, hogy a Xiaomi valóban komoly lépést tett-e előre, vagy inkább egy gondosan továbbfejlesztett utóddal van dolgunk egy amúgy is nagyon jó telefon után.
Egy új telefon kicsomagolása kicsit olyan, mint egy ajándék kibontása – még ha nagyjából tudod is, mi van benne, akkor is élvezed. A Xiaomi 17 Ultra esetében ez duplán igaz. A telefon egy meglehetősen nagy, fehér dobozban érkezik, minimalista dizájnnal, ami meglepően visszafogott – különösen az Ultra jelölésű telefonokhoz képest. A fedélen gyakorlatilag csak a telefon neve és a Leica piros pöttye látható, ami már előre sejteti, hogy a kamera kulcsszerepet fog játszani.
A doboz kinyitása után először egy vékony kartonboríték tűnik fel a Xiaomi logóval ellátva. Ebben találod a használati útmutatót, a dokumentációt, az USB-C kábelt, valamint egy átlátszó védőtokot. Ez utóbbi határozottan egy praktikus kiegészítő – így már az első naptól kezdve védve tudhatod a telefont.
Maga a tok kidolgozása alapos, de két apró tulajdonsága van, ami nem nyerte el teljesen a tetszésemet. Egyrészt afféle daktiloszkópiai segédeszközként működik, mivel az átlátszó anyag rendkívül készségesen gyűjti be az ujjlenyomatokat. Másrészt az oldalsó gombokhoz kialakított domborulatok hajlamosak enyhén „zörögni“.
Másfelől viszont dicsérnem kell magát a tok anyagát. A Xiaomi ezúttal puhább kivitelt választott, így a tok nagyon könnyen feltehető és levehető. Ez kellemes változás a Xiaomi 15 Ultra tokjához képest, amely keményebb műanyagból készült. Feltenni még csak-csak fel lehetett, de a levétele már elég sok kézügyességet igényelt – és olykor egy kis türelmet is.
A kartonboríték alatt a dobozban már maga a telefon található egy rekeszben elhelyezve, védőfóliával letakarva, amelyen a főbb paraméterek vannak feltüntetve. Ez tulajdonképpen gyors emlékeztetőként szolgál még az első bekapcsolás előtt – felidézi például az erős chipkészletet, a nagy akkumulátort és a gyorstöltést.
Összességében a Xiaomi 17 Ultra csomagolása nagyon letisztult és áttekinthető benyomást kelt. Nem hivalkodó, pontosan azt nyújtja, amit egy prémium telefon tesztelésének kezdetén elvársz – kellemes és méltó első benyomást.
i
Redmi Buds 8 Active (BEMUTATÓ): megfizethető vezeték nélküli fülhallgatók, akár 37 órás üzemidővel
A Xiaomi 17 Ultrát a Xiaomi 15 Ultra mellé helyezve egészen érdekes látvány tárult elém. Első ránézésre is látszik, hogy mindkét telefon ugyanabba a családba tartozik, de az újabb generáció modernebb hatást kelt, egyúttal kicsit kényelmesebben is tartható.
A gyártó adatai szerint a Xiaomi 17 Ultra méretei 162,9 × 77,6 × 8,29 mm, tömege pedig körülbelül 219 gramm. A 15 Ultrához képest az újabb modell tehát valamivel magasabb és szélesebb, ugyanakkor vékonyabb és könnyebb. Papíron ez apróságnak tűnhet, de a mindennapi használat során úgy éreztem, hogy a telefon kiegyensúlyozottabb és biztosabban tartható – bár még mindig nem tökéletes. Viszont aki jó kamerarendszert akar, annak számolnia kell némi többletsúllyal – a fizikát nem lehet kicselezni, itt pedig pixelekre megy a játék, nem grammokra.
Az elődhöz képest viszont a fogása érezhetően biztosabb, amiben nagy szerepe van a lapos oldaléleknek. Míg a Xiaomi 15 Ultra élei markánsabban lekerekítettek voltak, az újabb modell laposabb profilra váltott, ami stabilabb érzetet ad és kevésbé csúszik.
Az oldalsó gombok is megváltoztak. A kidolgozásuk kicsit a régebbi iPhone-ok dizájnját idézi – markánsabbak, jól kitapinthatók és kellemes visszajelzést adnak megnyomáskor. Be kell vallanom, ez pontosan az a fajta apró részlet, ami már az első kézbe vétel pillanatában örömmel tölt el. Szerkezetileg a 17 Ultra fém keretet és kompozit üvegszálas hátlapot kapott, emellett az IP68 szabvány szerinti víz- és porállóság sem maradt el.
Az ergonómiára nagy hatással van a fotómodul is, ahogy fentebb már utaltam rá. A Xiaomi 17 Ultra esetében ez valamivel kisebb, egyúttal feljebb is került, aminek meglepően praktikus hatása van. A telefon tartásakor az ujjaid kevésbé csúsznak az objektívekre. Az előző generációnál elég gyakran előfordult, hogy normál fogásnál véletlenül az egyik objektívet tapogattam. Itt ez jóval ritkábban fordul elő.
Egy dolgot viszont a Xiaomi 17 Ultra esetében már rövid ismerkedés után sem lehet nem észrevenni. A kamera optikai stabilizálása meglehetősen hallható. Elég a telefont enyhén megrázni és a modul markánsan zörögni kezd. Az én tapasztalatom szerint ez túlzás nélkül a leghangosabb fotómodul, amivel valaha telefonban találkoztam. Az első megrázáskor egy pillanatra elgondolkodtam azon, vajon nem felejtettek-e el odabent valamit rögzíteni.
A hang kicsit olyan, mintha csavarok zörögnének egy régi bádogdobozban. Valójában azonban az optikai stabilizáció szerkezetének teljesen normális megnyilvánulásáról van szó, tehát nincs ok aggodalomra – ez tulajdonság, nem hiba. Hasonlóan viselkedett már a Xiaomi 15 Ultra is, bár a tizenhetes változatnál ez a jelenség azért valamivel jelentősebb.
A Xiaomi 17 Ultra három színváltozatban kapható – fehérben, feketében és csillagfényzöldben. Pont ez a zöld verzió landolt nálam és szerintem nagyon jól sikerült. Nem valami rikító árnyalatról van szó, inkább egy elegáns zöldről, finom csillogó hatással, ami fényben egészen érdekesen mutat. A felülete ráadásul kellemes tapintású, ráadásul nem olyan csúszós, mint néhány másik nagy méretű okostelefon.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy a Xiaomi kínálatában megtalálható egy speciális fotós változat is, a Leica Leitzphone powered by Xiaomi. Ez a 17 Ultra modellre épül, de számos dizájnbeli és szoftveres módosítást tartalmaz, amelyek kifejezetten a fotózásra fókuszálnak.
A Leica Leitzphone by Xiaomi módosított kamerafelülettel, Leica színprofilokkal, egyedi rendszergrafikai elemekkel, valamint a fotómodul körüli mechanikus forgatógyűrűvel rendelkezik, amely például zoomolásra vagy az expozíció beállítására használható. A jellegzetes Leica stílusú dizájnelemek természetesen szintén adottak. Ez a verzió azonban nem állt rendelkezésünkre, ezért inkább csak a teljesség kedvéért említem.
Az előző generációhoz képest a Xiaomi 17 Ultra a kijelző terén is több változáson ment keresztül. A panel körülbelül 6,9 hüvelykre nőtt, de továbbra is egy LTPO AMOLED panelről van szó, adaptív képfrissítési frekvenciával, akár 120 Hz-ig. A felbontás ezúttal 2608 × 1200 pixel, ami nagyjából 410 PPI-s pixelsűrűséget jelent. A kijelző emellett támogatja a HDR formátumokat, beleértve a HDR10+-t és a Dolby Visiont is.
Papíron tehát az előző, magasabb felbontású modell tűnik finomabbnak. A gyakorlatban viszont azt kell mondanom, hogy ez a különbség elhanyagolható. A Xiaomi 17 Ultra kijelzője még így is annyira finom, hogy az egyes pixelek szabad szemmel észrevehetetlenek. Ha viszont a két telefont egymás mellé teszed és tényleg a képre koncentrálsz, a különbség halványan érzékelhető – de ehhez tényleg nagyon oda kell figyelned. A hétköznapi használat során szerintem egyáltalán nem vennéd észre. Papíron viszont ez kétségkívül visszalépés, ez vitathatatlan.
A gyártó az új generációnál magasabb maximális fényerőt is feltüntet. Fontos azonban hozzátenni, hogy ez az úgynevezett csúcsfényerő, amelyet főként HDR tartalomnál vagy a kijelző nagyon kis, világos felületeinél használ a készülék. Hétköznapi használat során a két telefon között nem tapasztaltam jelentős fényerőkülönbséget – mindkét kijelző kiválóan olvasható kültéren is.
Változás történt magának a panelnek a formájában is. Míg a Xiaomi 15 Ultra markánsabban ívelt élekkel rendelkezett, a Xiaomi 17 Ultra jóval laposabb megoldásra váltott, ami nemcsak modernebb megjelenést, hanem mindenekelőtt praktikusabb használatot eredményez.
Az előd ívelt kijelzőjénél ugyanis észrevettem egy apró kellemetlenséget. Ha a telefon tokban volt, a szélek hajlamosak voltak port és apró szennyeződéseket befogni, amelyek fokozatosan a üveg és a tok pereme közé kerültek. Az ember aztán időnként azon kapta magát, hogy a kijelző szélein egy kis zsebpor-gyűjtemény alakult ki. A Xiaomi 17 Ultra esetében a laposabb panelnek köszönhetően ez gyakorlatilag nem fordulhat elő.
A laposabb kijelzőnek van még egy előnye – lényegesen egyszerűbb a védőfólia vagy üvegfólia felhelyezése. Ívelt paneleknél a felhelyezésük gyakran bonyolultabb és néha a szélek is rosszabbul tapadnak. A Xiaomi 17 Ultra szinte teljesen lapos paneljének köszönhetően az üvegfólia vagy védőfólia felhelyezése jóval könnyebb, az eredmény pedig tisztább hatást kelt. Magát a kijelzőt ráadásul a Xiaomi Shield Glass 3.0 üveg óvja, amely az előző generációhoz képest 30%-kal nagyobb esésvédelmet biztosít.
Érdemes megemlíteni a kijelző nagyfrekvenciás PWM fényerő-szabályozását is, amely alacsonyabb fényerőszinteknél kíméletesebb a szemnek. Összességében az új generációs kijelző nem hoz magával forradalmi újítást, de számos praktikus változást igen. Nagyobb, továbbra is kiváló minőségű és a laposabb kialakításnak köszönhetően a mindennapi használat során is kellemesebb.
A Xiaomi 17 Ultra belsejében a Snapdragon 8 Elite Gen 5 processzor dolgozik. A tavalyi Xiaomi 15 Ultrához képest ez egy újabb generációs ugrást jelent. A telefon teljesítménye bőven elegendő, ráadásul az LPDDR5X memóriával, valamint az UFS 4.0 tárolóval kombinálva a rendszer rendkívül fürgén működik. Legyen szó hétköznapi használatról, fotószerkesztésről vagy igényesebb alkalmazásokról, a telefon azonnal reagál, miközben semmi nem utal arra, hogy belátható időn belül bármilyen oka lenne lassulni.
A teljesítmény mellett a Xiaomi az akkumulátoron is dolgozott. A Xiaomi 17 Ultra kapacitása 6000 mAh, ami az elődhöz képest megint egy fokkal több. Érdekesség viszont, hogy a telefon kínai verziója még nagyobb akkumulátort kapott, nagyjából 6800 mAh körülit. Az európai változat tehát valamivel visszafogottabb. Bevallom, a 15 Ultra modellnél ez időnként elég nagy kihívást jelentett – különösen akkor, amikor egész napos kirándulásokra indultam, ahol aztán megállás nélkül fotóztam. Powerbank nélkül a hátizsákban az ember gyakran már gyanakvóan figyelgette a százalékokat.
A Xiaomi 17 Ultra esetében viszont ilyen gondjaim többnyire nem voltak. Ha beleveted magad egy igazán intenzív fotózásba, az akkumulátort elég gyorsan le tudod meríteni, de egy olyan telefonnál, amely a fotós képességekre van kiélezve, ez egyáltalán nem szokatlan. Amikor a tesztelés során kamerával a kezemben rohangáltam és gyakorlatilag mindent lefotóztam magam körül, simán le tudtam húzni a kapacitást már a délelőtt folyamán.
Amikor az energia már fogyóban volt, jött a gyors feltöltés. A Xiaomi 17 Ultra akár 90 W-os vezetékes és 80 W-os vezeték nélküli töltést támogat. A fordított vezeték nélküli töltés sem maradt ki, amivel például fülhallgatót is tölthetsz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a százalékok igazán gyorsan szaladnak felfelé – nagyjából húsz perc alatt a telefon körülbelül 60%-os töltöttségi szintet ér el.
A Xiaomi 17 Ultra Android 16-on fut, kiegészítve a HyperOS felülettel. Ha korábban már használtál Xiaomi, Redmi vagy Poco telefont, szinte azonnal kiismered majd magad a rendszerben. A gyártó az évek alatt nem változtatott drasztikusan a felületen, így az nagyon hasonló maradt a korábbi generációkhoz.
Nem mondom, hogy ez a rendszer lenne a személyes kedvencem. Bevallom, hosszú távon kicsit jobban fekszik nekem a dél-koreai megközelítés az Androidhoz. Másfelől viszont – a HyperOS-hez hozzászokni nem nagy ördöngösség. Pár nap használat után minden kézre áll és a rendszer megszűnik téma lenni.
A HyperOS emellett meglehetősen széles testreszabási lehetőségeket kínál. Módosíthatod a rendszer megjelenését, az animációkat, a zárolási képernyőt és az értesítések viselkedését. Ott van a HyperAI néven futó funkciócsomag is, amely képes például szövegeket generálni, hosszabb tartalmakat összefoglalni, hangfelvételeket szöveggé alakítani és segíteni a fotószerkesztésben. Örvendetes, hogy ezeknek a funkcióknak a többsége magyarul is működik.
Egy apróság viszont nem nyerte el a tetszésemet használat közben – a dinamikus háttérkép. Ez egy élő háttér, amely finoman mozog vagy változik attól függően, hogyan tartod a telefont, vagy épp képernyők között váltasz. A hatás vizuálisan érdekes, egyesek szép színfoltnak tarthatja, nekem személy szerint viszont inkább kissé zavaró volt. Szerencsére ez olyasmi, ami pár másodperc alatt lecserélhető egy hagyományos, statikus háttérképre.
A Xiaomi emellett meglehetősen hosszú szoftvertámogatást ígér. A telefon várhatóan négy nagy rendszerfrissítést és hat évnyi biztonsági javítást kap. Elméletileg így akár az Android 20-ig is eljuthat.
Aztán ott van az érem másik oldala. A Xiaomi ugyan igyekszik fokozatosan letisztítani a rendszert, de néhány régi beidegződés megmaradt. Az első bekapcsolás után több előre telepített, harmadik féltől származó alkalmazással találkozhatunk a telefonon – például TikTok, Netflix és LinkedIn. Ezek többsége szerencsére gond nélkül eltávolítható, szóval nem vészes a helyzet, de egy csúcskategóriás telefonnál ezt nem tartom szerencsésnek.
Hasonló a helyzet a reklámokkal is. Kevesebb van belőlük, mint korábban, de időnként felbukkannak alkalmazás- vagy játékajánlók. Ez leginkább a GetApps alkalmazásban szembetűnő, ami a Xiaomi saját áruháza. Ott az alkalmazáskínálat néha inkább ajánlott tartalmak kirakatának tűnik, mintsem hagyományos áruháznak.
Összességében viszont a HyperOS a Xiaomi 17 Ultrán nagyon jól működik. A rendszer gyors és stabil, az erős hardvernek köszönhetően gyakorlatilag azonnal reagál. Még ha nem is ez a legtisztább Android a piacon, a mindennapi használat során zökkenőmentesen működik – és végső soron ez a legfontosabb.
i
Xiaomi 15T Pro (TESZT): egy nagyon jól összerakott telefon, csak apró, szinte jelentéktelen hibákkal
A Xiaomi 15 Ultráról a Xiaomi 17 Ultrára való váltás a kamerák tekintetében kicsit olyan, mint egy teljesen felszerelt műhelyből átülni egy minimalista, de ördögien okos munkaasztalhoz – első ránézésre kevesebb dolog áll rendelkezésre, de végeredményben többre vagy képes. Míg a 15-ös négy érzékelővel bírt, köztük két teleobjektívvel, a 17-es más utat választott: mindössze három kamerája van, de az az egy teleobjektív sokkal okosabb. Folyamatos optikai tartományt kínál nagyjából 75-től 100 mm-ig, és ahelyett, hogy két lencse között váltogatnál, egyszerűen simábban dolgozik az optikával és a nagy, 200 megapixeles szenzorral, így az eredmények konzisztensebbnek hatnak – bár a makró rajongók talán kicsit hiányolni fognak valamit, de erről majd később.
De kezdjük az elején – a fő szenzorral. Papíron egycolos, de a valóság egészen más – az új generáció annyira jól kezeli a fényt és a dinamikatartományt, hogy az első esti fotók láttak nem hittem a szememnek. Túlzás nélkül mondom, hogy pontosan itt billent át a mérleg a Samsung Galaxy S25 Ultra telefonnal való összehasonlításban. A Xiaomi 17 Ultra megadja azt a biztonságérzetet, hogy előre tudom, amikor majd megnyomom az exponálót, pontosan azt fogom kapni, amit látok.
A fő 1"-os szenzor remekül kezeli a fényt és a dinamikatartományt. Lentebb egy adott jelenet összehasonlítását láthatod a 15 Ultra és a 17 Ultra fő kameráival készítve.
Őszintén szólva – amikor összehasonlítom a két fotót, első ránézésre szinte azonosak. A Xiaomi 15 Ultra továbbra is egy kiváló fotómobil, a 17 Ultra pedig inkább evolúciós, mint revolúciós lépést tesz. A különbségek csak akkor kezdenek megmutatkozni, amikor hosszabban nézem a képeket.
Az új 17 Ultra valamivel jobban kezeli a fényt. Az árnyékokban több részletet fog meg, az égbolt finomabb átmeneteket mutat, maga a jelenet pedig nem hat annyira „HDR-esen“. Ennek oka az új, LOFIC technológiás szenzor, amely már pixelszinten képes kezelni a fényt, így nincs szükség annyi szoftveres beavatkozásra. Az eredmény természetesebb, ugyanakkor első pillantásra kevésbé látványos.
Összességében tehát a 17 Ultra technikailag fejlettebb, ugyanakkor kevésbé „WOW-hatású“. Pontosan ez az a fajta fejlesztés, amit inkább hosszabb használat során fogsz tudni értékelni, nem az első gyors összehasonlításnál.
Aztán itt van az ultraszéles látószögű kamera, amelynél ugyan vártam volna valamiféle előrelépést, de az tulajdonképpen elmaradt. A fotók rendkívül hasonlóak, szinte azt mondanám, hogy felirat nélkül nem is tudnám őket biztosan megkülönböztetni. Ha viszont jobban megfigyelem, a 17 Ultra enyhén jobb a fénykezelésben. Amit viszont nem hagyhatok szó nélkül, az a képszél, ahol semmilyen lényeges előrelépés nem történt – mindkét telefonnak megvan az ultraszéles kamerák tipikus gyengesége, vagyis az enyhe lágyulás és részletvesztés a szélek felé. A 17 Ultra talán egy hajszálnyit jobb, de a valóságban ez inkább kozmetika, mint igazi fejlesztés.
Összességében tehát: az ultraszéles kamera gyakorlatilag ugyanaz a történet, mint legutóbb. A 17 Ultra kicsit kifinomultabb, de a különbség minimális, a hétköznapi fotózásnál szinte észrevehetetlen. Ha nagy ugrást vártál, az itt egyszerűen nem történt meg.
Kíváncsi voltam, hogyan birkózik meg a Xiaomi 15 Ultra és a 17 Ultra a ellenfénnyel. Ez már egy olyan pont, ahol a különbségek jobban megmutatkoznak, mint máshol, bár még mindig nem beszélhetünk drámai ugrásról. A Xiaomi 17 Ultra jobban kezeli a fényt a nap körül – kevésbé „folyik szét“, az átmenetek az égbolt felé tisztábbak, összességében véve nyugodtabb hatást kelt a kép.
Az árnyékokban a 17 Ultra valamivel olvashatóbb, több részletet tart meg a fűben és a fák között, míg a 15 Ultra inkább a kontrasztra megy, míg a rajzolat egy részét elveszíti. Hasonló a helyzet a tükröződésekkel is – mindkét telefonnál megvannak, de a 17 Ultra kicsit kulturáltabban kezeli őket. Másfelől a 17 Ultra ezért némi „árat fizet“ – a jelenet enyhén sötétebb és első ránézésre kevésbé látványos. Így a 15 Ultra drámaibb hatást kelthet.
A teleobjektívnél már érdekesebb a helyzet, mert itt maga a filozófia változott meg – és ez a fotókon is jobban látszik, mint a fő vagy a széles látószögű szenzornál. Továbbra is igaz viszont, hogy nem azonnali „WOW-élményről“, inkább fokozatos különbségekről van szó.
A mobilhálózati adótornyos jelenet elárulja, hogy a 17 Ultra egyenletesebben fogja meg a részleteket, miközben a háttér kevésbé mosódik össze. Másfelől a 15 Ultra megőriz egy előnyt – olykor élesebbnek és hatásosabbnak tűnik. A 17 Ultra visszafogottabb és valósághűbb, de első ránézésre nem mindig annyira tetszetős. Összességében tehát a 17 Ultra érettebb és konzisztensebb benyomást kelt, főleg a részletek és a természetesség terén, de a különbség nem drámai – inkább evolúciós, mint forradalmi.
Maximális közelítésnél viszont már kezdenek megmutatkozni a korlátok. A Xiaomi 17 Ultra igyekszik kihozni a maximumot a nagy, 200 megapixeles szenzorból és ehhez az AI-t is segítségül hívja, ami az eredményen is megmutatkozik. A részletek hangsúlyosabbak, de helyenként úgy tűnik, mintha csak oda lenne festve, emiatt kevésbé természetes az összhatás. A 15 Ultra képe természetesebb jelleget őriz meg. Összességében tehát a 17 Ultra maximális zoomnál első ránézésre tetszetősebb eredményt ad, míg a 15 Ultra hitelesebb hatást kelthet.
A Xiaomi 17 Ultra kültéri felvételei nagyon kiegyensúlyozott és mindenekelőtt jól olvasható benyomást keltenek. A telefon jól kézben tartja az expozíciót, így az égbolt nem ég ki, ugyanakkor a jelenet az árnyékokban is megőrzi a rajzolatot – ez főleg a lejtőkön és a fák között szembetűnő. A színek inkább visszafogottak, mint látványosak – a fű nem túlzóan zöld, az ég nem hat mesterkélten felpumpáltnak, az egész inkább a valósághűség felé tendál, mintsem a pillanatnyi hatásvadászat felé. A részletkezelés is örömteli, végig konzisztens a jelenetben, feltűnő utóélesítés vagy digitális „többletzaj“ nélkül.
A közelítés növelésével a telefon nagyon jó szintű részletességet tart fenn, ami az optika és a nagy szenzor közös érdeme. Magasabb zoom-szinteken viszont már belép a képbe a számítási feldolgozás, ami enyhén utóélesíti és helyenként kiszámolja a képet – ez főleg finom textúrákon vagy kontrasztos átmeneteknél észrevehető. Nem zavaró, inkább afféle halk emlékeztető, hogy még mindig egy mobillal fotózol, ami időnként okosabb próbál lenni a fotósnál.
A makró a Xiaomi 17 Ultra esetében kicsit más történet, mint az elődjénél, és ez már fotózás közben is azonnal érezhető. A Xiaomi 15 Ultrával ellentétben itt már nem tudsz igazán közel menni – a minimális fókusztávolság nagyjából 30 cm körül van, ennél közelebb egyszerűen nem tudsz élesíteni. Az ok meglehetősen egyszerű: az új teleobjektív más optikai felépítésű, hosszabb fókusztávolsággal és nagyobb szenzorral, ami ugyan segíti a képminőséget, de fizikailag korlátozza a közeli élességállítás képességét.
Előnye viszont, hogy ez a nagyobb távolság élő témáknál sokkal több értelmet nyer. Ha méhet, pillangót vagy más rovart szeretnél fotózni, nem kell pár centire odamászni hozzájuk, amivel csak elriasztanád őket – nagyobb távolságból jóval nagyobb esélyed van arra, hogy egyszerűen ne repüljenek el. Ugyanakkor a hosszabb fókusztávolságnak köszönhetően természetesebb háttérelmosódás jön létre, így a képek inkább úgy hatnak, mintha hagyományos fényképezőgéppel készültek volna, nem pedig mobillal.
A hátránya viszont egyértelmű – bizonyos típusú részletekről le kell mondanod, mert egyszerűen nem tudsz olyan közel menni hozzájuk, mint korábban. Összességében tehát a makró a 17 Ultrán technikásabb és érettebb hatást kelt, ugyanakkor kevésbé játékos. „Zsebmikroszkóp“ helyett inkább egy kis portréobjektívet kapsz a részletek megörökítéséhez – és ez egy olyan változás, ami nem biztos, hogy mindenkinek bejön.
Fentebb láthatod a Leica szűrők mintáit, amelyek közvetlenül a fotóalkalmazásban érhetők el. A Xiaomi 17 Ultra fő szenzorával készült alap felvétel természetesen és semlegesen hat, a színek és a kontraszt markáns módosítása nélkül. Ez egy realisztikus kimenet, amelyen jól látszik a széles dinamikatartomány és a részletgazdagság, és amely ideális kiindulópontként szolgál a további szerkesztéshez.
A FF NK (High Contrast) szűrő a hangsúlyosabb stilizálás irányába megy el. Kontrasztot ad hozzá, mélyíti a feketéket és kiemeli a fényeket, így a jelenet drámaibbnak és plasztikusabbnak hat. Másrészt viszont eltűnik a finom átmenetek egy része, a kép összességében keményebb lesz. A Szépia ezzel szemben lágyítja a jelenetet és meleg retro hangulatot ad hozzá. A színek barnás tónusokba olvadnak össze, az eredmény nyugodtabb és atmoszférikusabb hatást kelt.
A Kék szűrő pont az ellenkezőjét teszi – lehűti a jelenetet és kékes-szürkés tónusokba tolja el. További szűrőkből rengeteg található a telefonban, amelyek összességében nem hatnak túlzónak, inkább finom stilizálásnak a már önmagában is kiváló alap felett, amely megőrzi a részleteket és a jelenet karakterét.
A Xiaomi 17 Ultra egyik fő erőssége az éjszakai fotózás. Az első képen gyönyörűen látszik, hogyan kezelte a telefon a lámpa erős ellenfényét. A fényforrás ugyan markáns csillag alakú fényt és enyhe fénycsóvát hoz létre, de ez ebben a helyzetben tulajdonképpen várható is és semmit nem ront a kép többi részén. A lényeg, hogy az előtérben lévő autó nem veszett el a sötétségben – a motorháztető formái és finom tükröződései jól kivehetők, ahogy a kerítések és a házak homlokzatai is megőrzik a rajzolatukat. A második fotó pedig a telefon árnyékkezelésének és színmunkájának erősségét szemlélteti. A kert és a kerítés sötét részei nem estek szét zajba, hanem viszonylag tiszta struktúrával rendelkeznek, miközben a megvilágított házak megőrzik természetesen meleg tónusukat.
Ha a 17 Ultra kamerarendszerét összességében véve kéne értékelnem, bátran kijelenthetném, hogy ez egy olyan eszköz, amelyre lehet számítani, nem csupán egy látványos „szép fotógenerátor“. A Xiaomi 17 Ultra bebizonyítja, hogy a nagyobb szenzorok és a jobb fénykezelés útja értelmes irány, még ha ez kisebb „WOW-hatást“ és több valósághűséget jelent is a tetszetősség helyett.
Az a helyzet, hogy éppen most itt fekszik előttem egymás mellett a Xiaomi 17 Ultra és a Samsung Galaxy S26 Ultra, amellyel épp most ismerkedem, mint az „S“ szériás modellek régóta hűséges felhasználója – az SGS21 Ultrától egészen az SGS25 Ultráig. És tulajdonképpen rögtön látszik, hogy mindkettő kicsit másképp közelíti meg a fotózást.
A Xiaomi elsősorban a hardverre és a fizikára épít – nagy szenzor, a Leica pedig a hangolásra és a kevésbé agresszív képfeldolgozásra. Az eredmény: természetesebb fotók, nagyon jó fénykezeléssel és kevesebb „digitális érzettel“. A teleobjektív ráadásul konzisztens és folyamatos, ami a gyakorlatban kellemes, még ha extrém zoomnál már érezhető is a mesterséges intelligencia munkája.
Ezzel szemben a Samsung más utat jár, ami viszont egyáltalán nem rosszabb – inkább univerzálisabb. A fotók kontrasztosabbak, színesebbek, és gyakran már első pillantásra vonzóbbnak tűnnek. Ez egy olyan stílus, ami gyakorlatilag mindig működik, anélkül hogy bármit is állítgatnod kellene. A zoom hagyományosan erős oldala a Samsungnak, hiszen nagyobb nagyításoknál is kiváló részletességet tart fenn, még ha nyilvánvaló is, hogy számítási utófeldolgozással segít magán. Emellett nagyon kiegyenlített eredményeket produkál az összes objektívvel, ami megbízható és sokoldalú fotómobillá teszi.
Ha kizárólag a kamera szempontjából kellene egyet ajánlanom, a Xiaomi inkább olyan fotós eszköznek tűnik, amely a valósághűségre és a konzisztenciára helyezi a hangsúlyt. A Samsung viszont rendkívül erős univerzális választás, ami gyakorlatilag minden helyzetben kiváló eredményeket nyújt, sokszor gondolkodás nélkül is. A Samsung S26 Ultra teljes tesztjét egyébként a következő napokban teszem közzé, amint több időt tudok eltölteni vele.
Az összehasonlításhoz további jelölt lehet például a Google Pixel 10 Pro XL, ami tulajdonképpen két világ ütközése. A Pixel régóta arra épít, hogy a fotót „kitalálja“ helyetted – és ezt nagyon jól csinálja. Az esetek nagy részében elég csak megnyomnod az exponálót, eredményül pedig azonnal egy szép, kiegyensúlyozott és megosztásra kész képet kapsz.
A Xiaomi 17 Ultra inkább a klasszikus fotózás irányába ment el. A képek természetesebbek, kevésbé manipuláltak, több teret hagynak magának a jelenetnek. Néha jobban kell gondolkodnod a fényviszonyokon vagy a kompozíción, míg a Pixel ezt megoldja helyetted. A Xiaomi 17 Ultrát viszont azoknak ajánlanám, akik nagyobb kontrollt szeretnének az eredmény felett, illetve értékelik a természetesebb, kevésbé utófeldolgozott képeket.
Xiaomi 17 Ultra
MobiltelefonokA Xiaomi 17 Ultra a tesztelés során olyan telefonnak tűnt számomra, amely nem játssza meg magát, egyszerűen jól fotóz – nem látványosan, hanem becsületesen. A tesztre érkezett zöld változat ráadásul egy igazán lenyűgöző készülék, nagyon jól néz ki, már első pillantásra képes magára vonni a figyelmet. Leginkább a fénykezelést és az általános konzisztenciát tudom értékelni, mert biztos lehetek benne, hogy amikor megnyomom az exponálót, pontosan azt kapom, amit látok, nem pedig egy tetszetős kifestőkönyvet. Ha össze kellene foglalnom, a Xiaomi 17 Ultra inkább egy megbízható munkaeszköz, mint látványos fotók készítésére való játékszer – és éppen ebben rejlik a legnagyobb ereje. Számomra egyértelmű jelölt az év fotómobilja címre.
Előnyök
Hátrányok
• Szerző: Jan Vavřík
A Xiaomi ismét rálép a gázpedálra. Az újdonság, a Xiaomi 17 Ultra Snapdragon 8 Elite Gen 5 chippel és nagy fényerejű OLED kijelzővel érkezik, amely akár 3500 nitet is képes elérni, valamint olyan kamerákkal, amelyek papíron igencsak magasra törnek. A csúcsmodell többek között 200 Mpx-es teleobjektívvel és nagyobb kijelzővel próbál elcsábítani. Mi mindent kínál még az újdonság? Nézzük meg közelebbről.
Az újdonság, a Xiaomi 17 Ultra méreteit egyáltalán nem aprózták el — a 162,9 × 77,6 × 8,29 mm-es méretekkel és a 218,4 grammos tömeggel egyértelműen egy nagyobb telefonról van szó. Már maguk a számok is sejtetik, hogy egykönnyen nem fog beférni a szűk farmerod hátsó zsebébe. Konstrukciójában egy klasszikus érintőképernyős okostelefonról van szó, az egyes anyagváltozatoknak megfelelően fekete, fehér vagy egyedi zöld színben kapható.
Az IP68-as tanúsítvány szerinti ellenállóság magától értetődő, tehát a készülék védett a por és a vízbe merítés ellen. A felszereltségből természetesen nem hiányzik az USB-C csatlakozó, az érzékelők összeállítása pedig magában foglalja a gyorsulásmérőt, a digitális iránytűt, a giroszkópot és a közelítésérzékelőt is — röviden olyan felszerelés, amit ebben a kategóriában el is várnál.
A Xiaomi 17 Ultra modell egy nagy OLED panelt kapott 6,9 hüvelykes (175,26 mm) átlóval és 2608 × 1200 pixeles felbontással. Mindezt kiegészíti a HDR10+ támogatás és az adaptív frissítési frekvencia 120 Hz-es maximummal.
Kellemes újdonság a Xiaomi 17 Ultránál a lapos kijelző kialakításra való áttérés. A gyakorlatban ez egyetlen dolgot jelent — a védőüveg vagy üvegfólia felhelyezése ezúttal a szokásos küzdelem nélkül zajlik majd le, hiszen eltűntek az ívelt szélek. A maximális megadott fényerő eléri a 3500 nitet, a panelt pedig középben egy kör alakú kivágás bontja meg, amely az előlapi kamerának ad otthont.
A Xiaomi 17 Ultra belsejében Qualcomm Snapdragon 8 Elite Gen 5 processzor dolgozik nyolc maggal, amelyet Adreno 840 grafika támogat. A memóriakészlet pedig egyáltalán nem játszik másodhegedűt — 16 GB RAM és 512 GB / 1 TB belső tárhely áll rendelkezésre. Memóriakártya-foglalat viszont nincs, szóval a digitális tartalomfogyasztóknak be kell érniük azzal, ami a fedélzeten van. A kapcsolati lehetőségek közül gyakorlatilag semmi fontos nem hiányzik: a telefon támogatja az 5G-t, a Wi-Fi 7-et, a Bluetooth 5.4-et, a GPS-t és az NFC-t is, de természetesen dual SIM is van nanoSIM formátumban.
Az energiaellátásról a 6000 mAh kapacitású akkumulátor gondoskodik. A specifikációk szerint akár 90 W-os vezetékes töltést, 50 W-os vezeték nélküli feltöltést is kezel, de nem hiányzik a 22,5 W-os fordított töltés sem, szóval szükség esetén powerbankként is szolgálhat kisebb kiegészítőkhöz. A dobozban a gyártó USB-C kábelt ugyan mellékel, de a hálózati adaptert magadnak kell beszerezned.
A Xiaomi 17 Ultra telefon meglehetősen egyenesen közelíti meg a fotózás kérdését — kísérletek helyett hátul három szenzort használ, amelyek papíron egyáltalán nem hatnak szerénynek. Az alapot egy 50 Mpx-es fő kamera képezi f/1,67-es fényerővel és optikai képstabilizálással (OIS), amelynek univerzális húzóerőként áll helyt a legtöbb helyzetben. Ezt egészíti ki egy 50 Mpx-es széles látószögű objektív f/2,2-es fényerővel, szóval a szélesebb felvételekhez bőven van hely.
A legnagyobb figyelmet azonban logikusan a teleobjektív vonja magára, amely egyből 200 Mpx-es felbontást kínál, f/2,39-es fényerőt, és a specifikációk szerint támogatja a 4,3×-os optikai zoomot. A Xiaomi ezzel meglehetősen egyértelműen jelzi, mivel szeretné az Ultra begyűjteni a jó pontokat — úgy fest, hogy a távolabbi jelenetekkel való munka lesz ennek a modellnek az egyik fő erőssége.
Elöl pedig egy 50 Mpx-es szelfikamera vár ránk f/2,2-es fényerővel. A gyártó a magas felbontásra fogad az egész összeállításban, szóval papíron az Ultra határozottan nem úgy néz ki, mint egy olyan telefon, amely csak óvatosan szeretne részt venni a fényképezésben. Hogy mennyire lesz erős ez a kombináció a gyakorlatban, azt szokás szerint csak a valós tapasztalat fogja megmutatni.
| Paraméterek/Modell | Xiaomi 17 Ultra | Xiaomi 15 Ultra |
|---|---|---|
| Kijelző | Képátló: 6,85" | Képátló: 6,73" |
| Felbontása: 2608 × 1200 px | Felbontása: 3200 × 1440 px | |
| Típus: OLED | Típus: LTPO AMOLED | |
| Max. képfrissítési frekvencia: 120 Hz | Max. képfrissítési frekvencia: 120 Hz | |
| Hátlapi kamerák | Fő: 50 Mpx, f/1,67, OIS | Fő: 50 Mpx, f/1,63, OIS |
| Ultraszéles: 50 Mpx, f/2,2 | Ultraszéles: 50 Mpx, f/2,2 | |
| Teleobjektív: 200 Mpx, f/2,39, 4,3× opt. zoom | Teleobjektív: 200 Mpx, f/2,6, OIS (4,3×) | |
| Előlapi kamera | 50 Mpx, f/2,2 | 50 Mpx, f/2,0 |
| Chipset | Qualcomm Snapdragon 8 Elite Gen 5 | Qualcomm Snapdragon 8 Elite |
| RAM | 16 GB | 16 GB |
| Belső tárhely | 512 GB/1 TB | 512 GB |
| Méret | 162,9 × 77,6 × 8,29 mm | 161,3 × 75,3 × 9,35 mm |
| Tömeg | 218,4 g | 226 g |
| 5G hálózati támogatás | ✓ | ✓ |
| Ellenállóság | IP68 | IP68 |
| Akkumulátor | 6000 mAh | 5410 mAh |
| 90 W vezetékes / 50 W vezeték nélküli / 22,5 W fordított | 90 W vezetékes / 80 W vezeték nélküli | |
| Ár | 499 990 Ft*-tól (16/512 GB) | Már nem szerepel a kínálatban |
A Xiaomi 17 Ultra már elérhető a magyar piacon és egyenesen a legmagasabb árkategóriába tart. A 16/512 GB-os változat 499 990 Ft-ért kapható, míg a magasabb konfiguráció 16 GB/1 TB memóriával 549 990 Ft-ba kerül. A telefon azonnal meg is rendelhető gyors kiszállítással, így ellentétben néhány versenytárssal nemcsak papíron létező újdonságról van szó.
• Szerző: Jan Vavřík
A készülő Xiaomi 17 Ultra mobiltelefon körül kezd forrni a levegő az interneten. A kiszivárogtatott információk szerint egy olyan modell körvonalazódik, amely jelentősen megkavarhatja a mobilos fotózás világának mezőnyét. Óriási fő szenzorról és olyan fejlett teleobjektívről csiripelnek a madarak, amilyet ma egyetlen más okostelefon sem kínál. Ha ezeknek az információknak csak egy része beigazolódik, már akkor is a piac egyik legizgalmasabb modelljének nézünk elébe. A legfrissebb információkat folyamatosan a cikk elejére tesszük.
i
A cikk meg nem erősített információk alapján készült, a végleges Xiaomi 17 Ultra termék eltérő lehet. Ebben a cikkben fokozatosan összerakjuk a mozaikot az elérhető kiszivárogtatott információk és találgatások alapján, amelyek a kulisszák mögül bukkannak elő. Amint új információmorzsák jelennek meg, kiegészítjük a cikket – mert a technológia világában csak egy biztos: bármi megváltozhat akár egy nap leforgása alatt is.
A kiszivárogtatott információk azt sugallják, hogy ezúttal a Xiaomi az „először a kamera, aztán minden más" stratégiára fogad. A telefon konstrukciója ismét a fotómodulnak lesz alárendelve.
Az X-ről származó kiszivárgások Ice Universe-től arra is felhívják a figyelmet, hogy a Xiaomi 17 Ultra lehet az egyik első telefon Snapdragon 8 Gen 4-gyel, az új generációs lapkakészlettel, amely jobb hatékonyságot és jelentős megerősítést kínál a fotózáshoz és az AI számításokhoz. Ice Universe egyúttal ismételten megemlíti, hogy az egész konstrukció „camera-first" lesz – vagyis a fotómodul a kiindulópont, amely köré a dizájn és a belső komponensek elrendezése épül. A Xiaomi azonban egyelőre hivatalosan hallgat.
Ha van a 17 Ultra modell megértésének kulcspontja, akkor az a fotómodul. Az elérhető kiszivárgások szerint a telefon négy teljes értékű kamerát kínál majd, nem csupán kiegészítő szenzorokat a nagy számok kedvéért.
A fő szenzor egy új 1"-es generáció lesz, hangsúlyt fektetve a lehető legnagyobb fénybegyűjtésre, a részletek tisztaságára és stabil dinamikatartományra még kihívást jelentő jelenetekben is – vagyis ott, ahol a hétköznapi telefonok színes ködöket kezdenek festeni.
Azonban a legnagyobb figyelmet messze a periszkópos teleobjektív vonzza magára. Ezúttal nem arról van szó, hogy az „csak valamennyit közelít", hanem egy olyan eszközről, amely a távoli részletekkel való valódi munkához lett tervezve. Ha a jelenlegi feltételezések beteljesülnek, jelentősen finomabb rajzolatot, élességet és konzisztens képet fog kínálni nagy nagyításnál. Ehhez egy rövidebb ~3× zoom is szolgál a mindennapi helyzetekhez. Az eredmény folyamatos átmenet lehet a gyújtótávolságok között – látható ugrások vagy digitális helyettesítők nélkül.
Ha a folyamatos optikai zoom valóban jól sikerül, az az a pillanat lesz, amikor a mobilkamera megszűnik kompromisszum lenni és valódi optikai eszközként kezd működni.
i
Xiaomi 15T Pro (TESZT): egy nagyon jól összerakott telefon, csak apró, szinte jelentéktelen hibákkal
Ha a jelenlegi kiszivárgások igaznak bizonyulnak, a Xiaomi 17 Ultra nemcsak egy újabb zászlóshajó lesz a sorban. Inkább úgy néz ki, mint egy kísérlet arra, hogy átírják azokat a szabályokat, amit egy mobilkamerától várni lehet. Az „először a kamera, aztán a körülötte lévő telefon" megközelítés ugyan kissé őrültnek tűnik, de pontosan így születnek azok a dolgok, amelyekről aztán évekig beszélnek.
Ha a Xiaomi valóban véglegesíti a konstrukciót, a szenzort és a teleobjektívet abba a formába, amiről most a kulisszák mögött suttognak, egy olyan bemutatóra számíthatunk, amely kisebb megrázkódtatást okozhat a bevett fotókirályok területén is.
És igen, egyelőre ez mind csak a kiszivárgások, utalások és okosan adagolt kommentek fázisában van — a Xiaomi egyelőre úgy tesz, mintha semmit sem tudna. De figyelni fogjuk. És amint új információk, megerősítések, prototípus fotók vagy az első nem szándékos gyári felvételek megjelennek (igen, tudjuk, hogyan megy ez), folyamatosan kiegészítjük a cikket. Ez határozottan nem olyan téma, amit érdemes lenne szem elől téveszteni. Ez tényleg nagy durranás lehet.
A Xiaomi a 17 Ultra modellről egyelőre úgy hallgat, mint egy államtitokról, de a rajongók már riadót fújnak és a fórumok teljes gőzzel mennek. Minden jel arra utal, hogy nemcsak egy újabb fotómobilt kapunk, hanem ez egy kísérlet arra, hogy eltoljuk annak határát, amire egy mobiltelefon képes lehet. Most már csak várni kell, amíg valamelyik kiszivárgás beigazolódik, vagy amíg a Xiaomi végre megszólal. Amikor ez megtörténik, mi jövünk a legfrissebb infókkal.
