A Motorolát már hosszú ideje kedvelem, és amikor a gyártó bemutatta a Signature modellt, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Elsősorban az extrém vékony, 6,99 mm-es házával, a prémium anyaghasználattal, valamint a kamerarendszerre helyezett hangsúllyal csábít. Papíron így egy olyan készüléknek tűnik, amely nemcsak a dizájnnal, hanem a felszereltségével is ki szeretne tűnni. Ezzel azonban együtt jár egy meglehetősen magabiztos árazás is, ami automatikusan magas elvárásokat támaszt. Hogyan teljesített a Motorola Signature a gyakorlatban, és megállja-e a helyét a mai csúcskészülékek között? Ennek jártam utána a mai tesztben.
Már maga a doboz is egyértelművé teszi, hogy a Motorola Signature egy kicsit más ligában szeretne játszani. A fekete, meglehetősen hosszúkás doboz inkább egy prémium elektronikai termék csomagolására emlékeztet, mint egy átlagos telefonéra. A fedélen visszafogottan szerepel a készülék neve, valamint egy apró „Sound by Bose” felirat is, ami arra utal, hogy a gyártó a hangzásra is figyelmet fordított.
A doboz anyaga matt felületű és igényes hatást kelt, ugyanakkor könnyen gyűjti az ujjlenyomatokat is. Más szóval: a luxusérzet adott, de az ujjlenyomatok szakértői lennének csak igazán boldogok vele.
A fedél felnyitása után egy kisebb meglepetés fogadott. A felső részbe ugyanis egy boríték van behelyezve a dokumentációval és a védőtokkal. Az első felnyitáskor ez a csomag elég könnyen ki is esik belőle. Más gyártóknál ugye a felső rész általában üres szokott lenni, ezért is a meglepetés... Be kell vallanom, egy pillanatra meg is ijedtem, hogy valami éppen az asztalra zuhant – de szerencsére nem a telefon volt az.
A telefon a doboz alsó részében van elhelyezve, szállítási védőfólia óvja. A kötelező dokumentáció mellett egy USB-C kábel is található a csomagban, valamint a már említett átlátszó tok, amelyen jól látható a vezeték nélküli töltéshez igazított jellegzetes kör.
A Motorola tehát a Signature modell dobozát meglehetősen stílusosan oldotta meg – nem egy túlzó, teátrális bemutatóról van szó, de mindenképpen egy olyan csomagolásról, amely átgondoltabbnak hat, mint az átlagos telefonok esetében.
Amikor először vettem kézbe a Motorola Signature-t, azonnal feltűnt a vékonysága. A telefon méretei 162,1 × 76,4 × 6,99 mm, tömege pedig 186 gramm, így a kézben meglepően légies hatást kelt. Manapság, amikor néhány csúcskategóriás telefon inkább kisebb „téglára” emlékeztet, a Signature szinte váratlanul karcsúnak hat. A hét milliméter alatti vastagság azonnal érezhető az első kézbevételnél – a telefon egyszerűen tényleg nagyon vékony, és a zsebben szinte észrevétlen.
Ez az extrém vékonyság kezdetben valójában kicsit zavart is. Amikor a telefont a zsebembe tettem, gyakran olyan érzésem volt, mintha nem is lenne nálam – mintha valahol elhagytam volna. Furcsa érzés, de valószínűleg csak megszokás kérdése. Hosszú évekig sokkal vastagabb, robusztusabb telefonokat használtam, így a Motorola Signature szinte szokatlanul légiesnek hatott. Valakinek viszont ez épp hatalmas előnyt jelenthet – a telefon könnyű és egyáltalán nem zavaró.
A Signature azonban a vékonysága ellenére sem tűnik törékenynek. A keret fém, és az egész készülék nagyon masszív benyomást kelt. Az oldalak laposak, a gombok szépen illeszkednek a keretbe. A Motorola így sikeresen ötvözte a nagyon vékony kialakítást a prémiumérzetű felépítéssel.
A hátlap talán a teljes dizájn legérdekesebb része. A Motorola itt nem klasszikus üveget használt, hanem egy finoman szőtt, textilre emlékeztető felületet. Első ránézésre szinte olyan, mintha szövet lenne – valahol a minőségi laptoptok és az elegáns jegyzetfüzet között. Szokatlan megoldás, de kifejezetten kellemes tapintású. Ráadásul nem gyűjti az ujjlenyomatokat sem, mint a fényes hátlapok, így a Motorola Signature hosszabb használat után is viszonylag tiszta marad.
A hátlap domináns eleme a nagy fotómodul. A négy kör alakú elemet tartalmazó fémes panel meglehetősen feltűnő, és egyáltalán nem törekszik arra, hogy visszafogott legyen. Élőben azonban nem hat zavarónak – épp ellenkezőleg, az egész összeállítás egyfajta technikai karaktert kölcsönöz a telefonnak, és egyértelműen jelzi, hogy a fotózás kiemelt szerepet kapott ennél a modellnél.
A Motorola Signature előlapját egy 6,8 hüvelykes LTPO AMOLED kijelző uralja, 2 780 × 1 264 pixeles felbontással. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szöveg gyönyörűen éles, a fotók részletgazdagok, és a mindennapi használat során nem volt olyan érzésem, hogy a panel bárhol is kifogyna a teljesítményből. A kijelző emellett támogatja a HDR10+-t és a Dolby Visiont is, valamint a Pantone-szabvány szerint kalibrált, így a színek nem hatnak túlzottan telítettnek.
Nagy szerepet játszik a 165 Hz-ig terjedő adaptív képfrissítési frekvencia is. A rendszer menüje és a netes böngészés ennek köszönhetően rendkívül zökkenőmentes. Néha olyan érzésem volt, mintha a tartalom szó szerint siklana az ujjaim alatt – mintha egy frissen polírozott asztalon húznám végig az ujjam. A kijelző emellett 4 500 nites maximális fényerővel rendelkezik, így kültéren, napsütésben is kifejezetten kiváló volt a láthatóság.
A Motorola Signature panelje enyhén ívelt a szélein, ami nekem nem annyira jön be – én inkább a sík kijelzők híve vagyok. Nem az esztétika miatt, mert így is elegáns, hanem a praktikum miatt. Az ívelt kijelzőre védőüveget felhelyezni ugyanis olyan élmény, mintha bekötött szemmel próbálnánk kirakni egy Rubik-kockát. Szerencsére az ívelés nem túlzott, így a mindennapi használat során a véletlen érintések nem zavartak.
Összességében a Signature kijelzője nagyon jó benyomást tett rám. Nagy, rendkívül fényes, és a magas képfrissítési frekvenciának köszönhetően teljesen zökkenőmentes is. Ez pontosan az a fajta kijelző, amelyhez az ember gyorsabban hozzászokik, mint egy új cipőhöz. A visszatérés például a saját iPhone 15-ömhöz kifejezetten fájdalmas volt.
A Motorola Signature belsejében a Snapdragon 8 Gen 5 dolgozik, amelyet akár 16 GB LPDDR5X RAM és a gyors UFS 4.1 tárhely egészít ki. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a teljesítményből bőven van tartalék. A mindennapi használat során egyszer sem éreztem, hogy a telefon kifulladna – az alkalmazások gyorsan indultak, a rendszer fürgén reagált, és a programok közötti váltás is zökkenőmentesen zajlott. A Motorola ráadásul egy meglehetősen komoly hűtési rendszert is alkalmaz egy nagy párologtató kamrával és az ArcticMesh technológiával, amely segít stabilan tartani a teljesítményt még nagyobb terhelés mellett is.
Az általam tesztelt Motorola Signature modell 512 GB tárhellyel rendelkezik, ami már valóban komoly tartalékot jelent. A tárhely tehát bőven elegendő a legtöbb felhasználó számára, és a tesztelés során még csak meg sem közelítettem a teljes kihasználtságot.
Külön figyelmet érdemel az 5 200 mAh-s akkumulátor, amely a telefon vékonyságához képest kifejezetten figyelemre méltó. A készülék modern Si/C (szilícium–szén) cellát használ, amely nagyobb energiasűrűséget biztosít – vagyis ugyanabba a viszonylag karcsú házba több energia fért, mint amit elsőre várnánk. A mindennapi használat során gond nélkül hozta az egész napos üzemidőt, estére pedig általában még 25–35% töltöttség is megmaradt. Más szóval: reggel levettem a töltőről, egész nap használtam közösségi médiára, fotózásra vagy zenére, este pedig nem kellett a töltő után nyúlnom.
Amikor viszont eljön a töltés ideje, a Motorola Signature nem vesztegeti az időt. A készülék 90 W-os TurboPower gyorstöltést támogat, amellyel az akkumulátor nagyjából 20 perc alatt körülbelül 50%-ra tölthető. Emellett 50 W-os vezeték nélküli töltés is rendelkezésre áll, és a fordított töltés sem hiányzik, így a telefon szükség esetén egyfajta vészmegoldásként más eszközök töltésére is használható.
Érdemes röviden kitérni a hangzásra is. A Motorola Signature sztereó hangszórókat használ Dolby Atmos támogatással, amelyek a jobb minőségűek közé tartoznak a mai okostelefonok mezőnyében. A hangszórók kellően hangosak, a videós párbeszédek jól érthetők, és az összkép mobilos viszonylatban meglepően telt. Ha pedig ez sem lenne elég, akkor lehet, hogy érdemes kihasználni a gyártó aktuális akcióját is, amelynél a telefon mellé a Motorola Moto Sound Flow hordozható hangszórót adják.
Összességében a hardver nagyon kiegyensúlyozottnak hat. A teljesítmény és a tárhely bőven elegendő, a töltés pedig kellemesen gyors. Egyedül a processzornál merült fel bennem az a gondolat, hogy ha a Motorola az Elite verziót választotta volna, akkor ez a csúcskészülék minden kérdőjel nélkül tudná hozni a maximumot.
A Motorola Signature Android 16-on fut, Hello UI felülettel kiegészítve. A Motorola itt a szokásos filozófiáját követi: egy viszonylag letisztult rendszer, amely nincs túltöltve extra elemekkel, és közel marad a „stock” Android-élményhez. A menü áttekinthető, az animációk folyamatosak, és használat közben végig azt éreztem, hogy a rendszer gyorsan, felesleges bonyodalmak nélkül reagál. Személy szerint nagyon szeretem ezt a megközelítést – a telefon nem próbál okosabb lenni a felhasználónál, az alapfunkciók pedig könnyen elérhetőek.
Természetesen fontos téma az AI is, amelyet a Motorola Moto AI néven emleget. A készülék multimodális, generatív mesterséges intelligenciát használ, amely képes hanggal, szöveggel és képekkel is dolgozni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az AI segít például a képernyőn megjelenő tartalmak kezelésében, információk keresésében vagy akár fotók szerkesztésében is. Jelentős szerepet kap a kamera által készített képek feldolgozásában is, ahol segít a részletek, a színek finomhangolásában, valamint a zoom használatának optimalizálásában.
A Motorola emellett a biztonságra is nagy hangsúlyt fektet. A Signature a ThinkShield platformot használja, amely extra védelmi réteget ad a rendszernek és a felhasználói adatoknak, segítve a készülék védelmét a különböző biztonsági fenyegetésekkel szemben.
Nagy előny a hosszú távú szoftvertámogatás is. A Motorola akár hét év rendszerfrissítést és biztonsági javítást ígér, ami mindenképpen jó hír. Összességében a szoftver nagyon kellemes benyomást tett rám. A Hello UI továbbra is áttekinthető, a rendszer gyors, az AI pedig inkább egy csendes háttérsegédként működik, nem pedig olyan funkcióként, amely mindenáron magára akarja vonni a figyelmet – és néha pontosan erre van szüksége az embernek egy telefonban.
A Motorola Signature hátlapja meglehetősen minimalista hatást kelt – egészen addig, amíg meg nem pillantjuk a bal felső sarokban található fotómodult – az ugyanis azonnal magára vonja a figyelmet. A Motorola itt nem is próbál visszafogott lenni – épp ellenkezőleg, egyértelműen jelzi, hogy a kamera a modell egyik fő vonzereje. Legalábbis én így látom.
A főszerepet itt egy 50 Mpx-es Sony LYTIA 828 szenzor kapja optikai képstabilizátorral és f/1,6 rekeszértékkel. Ez felel a legtöbb fotóért, és a Motorola láthatóan erre támaszkodik leginkább. A gyakorlatban nagyon jó benyomást tett rám.
A képek részletgazdagok és korrekt dinamikatartománnyal rendelkeznek – még borult időben is jól kivehetők a távoli dombok és erdők, valamint a városi vagy az előtérben lévő apróbb részletek is. A fű, a fák és az épületek megőrzik a struktúrájukat, és a kép nagyobb nagyításnál sem válik elmosottá. Kifejezetten kellemes a színkezelés is a Pantone együttműködésével. Összességében ez egy olyan kamera, amely megbízhatóan teljesít a hétköznapi helyzetekben, és pontosan azt nyújtja, amit egy csúcskategóriás telefon fő szenzorától elvár az ember.
A Signature modell második kamerája egy 50 Mpx-es ultraszéles látószögű szenzor, körülbelül 122°-os látószöggel. Leginkább tájképekhez, épületekhez vagy csoportképekhez ideális, amikor több területet kell belevenni a képkockába. A Motorola ezt a szenzort a makró módhoz is használja, így nagyon közeli témák fotózásakor a telefon automatikusan erre vált.
A mintaképeken jól látszik, hogy a szélesebb látószög mennyire nagy területet képes lefedni, így akár egész domboldalak és rétek is beleférnek a képkockába anélkül, hogy a kép természetellenes hatást keltene. A sarkokban jelentkező tipikus torzítás is csak minimális. Bár a részletesség valamivel gyengébb, mint a fő kameránál, a képek összességében kiegyensúlyozottak. Kellemes meglepetés a színvisszaadás is – a színek nagyon közel állnak a fő kameráéhoz, így az objektívek közötti váltáskor nem lesz zavaró színeltérés.
A makró pedig: a Motorola Signature ebben a kategóriában kifejezetten jól teljesít. A virágok részletei és a nyírfakéreg struktúrája is szép élességgel, finom rajzolattal és természetes színekkel jelenik meg. A kamera még az apró textúrákat is jól visszaadja – például a szirmok ráncait vagy a kéreg rétegeit. Külön pozitívum a természetes háttérelmosás is, amely segít elkülöníteni a témát, és kellemes mélységet ad a képeknek.
A Signature modell harmadik tagja egy 50 Mpx-es teleobjektív periszkópos felépítéssel, amely 3× optikai zoomot kínál, valamint nagyon magas értékig terjedő digitális nagyítást. A gyakorlatban azonban a háromszoros optikai zoom a legfontosabb – ezen a tartományon belül a képek továbbra is kellően élesek és részletgazdagok maradnak, ami jól látszik például az épületeken vagy a távoli tájrészleteken. Kifejezetten hasznos épületrészletek, tornyok vagy olyan kompozíciók fotózására, amelyeket fizikailag nem lehet közelebbről megközelíteni. A színvisszaadás eközben viszonylag konzisztens marad a fő kamerához képest, a képek pedig nem hatnak túlélesítettnek.
A maximális nagyítás főként a digitális zoomra és a mesterséges intelligencia erőteljes támogatására támaszkodik, amely megpróbálja „kikövetkeztetni” a hiányzó részleteket. A telefon így nagyon távoli tárgyakat is képes jelentősen „közelebb hozni” – például egy templomtorony vagy apróbb építészeti elemek még mindig jól felismerhetők a képen. Ugyanakkor már látszik, hogy a képnél erősebb az utómunka: a finom részletek helyenként elmosódnak, az élek kissé túlélesítettek, a textúrák pedig nem teljesen természetesek. A képek ettől még használhatatók, és távoli jelenetek vagy részletek gyors, tájékoztató rögzítésére teljesen megfelelnek – csak számolni kell azzal, hogy itt már inkább a szoftver és az AI dolgozik, nem pedig az optika.
A Motorola Signature kamerarendszerének külön fejezetét a színvilágot alakító szűrők jelentik. Az alábbi első kép szerkesztés nélkül készült, és meglehetősen realisztikus hatást kelt – a színek tompák, az időjárásnak megfelelően kissé hűvös, szürkés hangulat uralkodik a jeleneten.
A „meleg Tokio” szűrő ezzel szemben jelentősen felmelegíti a képet: a fű sárgásabb árnyalatot kap, az épületek és a táj élénkebbnek hat, az összkép pedig egy kellemes, szinte késő délutáni atmoszférát idéz. A „sugárzó Tokio” egy másik irányba megy – erősebb kontrasztot ad, a zöld és kék tónusokat hangsúlyozza, így a kép dinamikusabbnak tűnik. Az utolsó, „hideg Tokio” szűrő ezzel szemben a hideg kékes és szürkés árnyalatokat emeli ki, elnyomja a meleg színeket, és egy kissé melankolikus, ködös hangulatot teremt, ami egy felhős hegyvidéki tájhoz kifejezetten jól illik. Én személy szerint nem igazán használok mobilos szűrőket, de biztosan sok felhasználó értékelni fogja ezt a lehetőséget.
Természetesen kipróbáltam az éjszakai fotózást is a telefonnal. A Motorola Signature éjszakai képei kifejezetten kellemes meglepetést okoztak. Az utcát ábrázoló fotónál feltűnt, hogy a telefon elég jól kezeli a sötét területek és az erős fényforrások közötti kontrasztot – a lámpa nem ég be extrém módon, a környező jelenet pedig továbbra is jól kivehető marad. A kamera tisztességes mennyiségű részletet megőriz a házakon, kerítéseken és az útfelületen, miközben a zajszintet is elfogadható szinten tartja. A második, holdat ábrázoló kép pedig azt mutatja, hogy összetettebb égboltjelenetekkel is megbirkózik: a felhők szerkezete jól látható, nem válnak homogén, lapos felületté. Értékelem, hogy az égbolt nem tűnik túlexponáltnak vagy mesterségesen kivilágosítottnak, inkább megőrzi az éjszakai hangulat természetességét.
A fotózás során az volt a benyomásom, hogy a Motorola Signature teljes kamerarendszere kiegyensúlyozottan és megbízhatóan működik a különböző jelenetekben. A fő szenzor természetes színeket és megfelelő részletességet kínál a tájképeknél, miközben nagyításnál is meglepően jól megőrzi az élességet és a struktúrát – akár a finom ágaknál vagy a háttérben lévő építészeti részleteknél is. Főleg a zoomnál tűnt fel, hogy a telefon jobban tartja az élességet, mint amit ebben a kategóriában várnék. Összességében a kamera magabiztos benyomást kelt: nem feltétlenül a látványosan túlszínezett képekre törekszik, hanem inkább a természetes megjelenésre és a stabil eredményekre, ami számomra értékesebb megközelítés, mint a konkurencia néha túlzóan „festményszerű” fotói.
Elöl egy 50 Mpx-es szelfikamerát találunk, amely egy apró kamerakivágásban kapott helyet a kijelzőben. Videóhívásokhoz és önarcképekhez is kifejezetten jó minőséget kínál – a képek élesek, a színek természetesek, és a telefon meglepően jól boldogul gyengébb fényviszonyok között is. A szelfikamera így a jobbak közé tartozik a mai okostelefonok mezőnyében.
i
Xiaomi 17 (TESZT): megbízható és nagy teljesítményű zászlóshajó, remek kamerával, kompakt kivitelben
Ha a Motorola Signature-höz hasonló árkategóriában lévő telefonokat nézem, elsőként a Xiaomi 17 jut eszembe. Árban a két modell nagyon közel van egymáshoz, de a megközelítésük teljesen eltérő. A Motorola elsősorban a dizájnnal próbál kitűnni – rendkívül vékony, könnyed hatású, és formavilágában kissé kilóg a mai csúcstelefonok sorából. A Xiaomi ezzel szemben praktikusabb, technika-orientáltabb benyomást kelt. Kompaktabb, lapos éleket kapott, és főként a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, ami egyébként az egyik erőssége is a Snapdragon 8 Elite Gen 5 chipnek köszönhetően.
A különbség a kameráknál is jól látszik. A Motorola egy három darab 50 Mpx-es szenzorból álló rendszert választott, így meglehetősen sokoldalú fotós képességeket kínál különböző helyzetekre. A Xiaomi ezzel szemben a Leica együttműködésével fejlesztett kamerákra támaszkodik, amelyek kissé eltérő karaktert adnak a képeknek. Ha valaki egy dizájnos, nagyon vékony és a mezőnyből kissé kilógó telefont keres, a Motorola Signature valószínűleg vonzóbb választás. Ha viszont a lehető legnagyobb teljesítmény és az erősebb hardver a prioritás, akkor a Xiaomi 17 mindenképp egy megbízható, „munkabíró” csúcskészülék benyomását kelti.
A Signature másik ellenfele a Google Pixel 10 Pro lehet. Árban ismét hasonló kategóriáról beszélünk, de a két készülék filozófiája eltér egymástól. A Pixel más utat követ: visszafogott, a sorozatra jellemző dizájnt kapott, miközben a fő hangsúly a szoftveren, a fejlett AI-funkciókon és a rendszer általános finomhangolásán van.
Egyszerűbben fogalmazva: ha valaki egy stílusos, vékony és egyben kiválóan felszerelt telefont keres, a Motorola Signature egy remek választás. Ha viszont a fő szempont a csúcsminőségű fotózás és a tökéletesen összehangolt Android, a Pixel 10 Pro szinte profi fotósként viselkedik – többnyire pontosan tudja, mit kell tennie, hogy a kép jól sikerüljön. A Motorola tehát inkább egy dizájnközpontú, karakteres csúcsmobil, míg a Pixel egy precíz eszköz azoknak, akiknek elsősorban a remek fotók és a letisztult szoftver számít.
Motorola Signature
MobiltelefonokAz új Motorola Signature egy olyan telefon, amely egy kicsit másképp próbál kitűnni – mindenekelőtt az extrém vékony kialakításával és az egyedi dizájnnal. Ugyanakkor nem csak egy divatos kiegészítő: kiváló kijelzőt, bőséges teljesítményt és nagyon korrekt fotós képességeket is kínál. Ha valaki egy elegáns, nagyon vékony és jól felszerelt csúcstelefont keres, a Motorola Signature mindenképp egy logikus választás. Engem személy szerint leginkább a magasabb ára tart vissza a vásárlástól, amely a teszt írásának idején 388 690 Ft. Ez ugyanis néhány versenytárshoz képest kissé ambiciózusnak hat.
Előnyök
Hátrányok
• Szerző: Jan Vavřík
A Motorola cég ismét a legmagasabb kategóriában jelentkezik. Ezúttal nem kompromisszumokkal érkezik, hanem egy olyan telefonnal, amelynek ambíciója, hogy a márkát a piacon a legerősebb játékosok mellé állítsa. A Motorola Signature a nagy teljesítmény, a markáns dizájn és a felszereltség kombinációjára épít, amivel egyértelműen a prémium szegmensre céloz. Mivel próbálja felkelteni az érdeklődést és mivel szólíthatja meg azokat a felhasználókat is, akik eddig nem számoltak ezzel a márkával?
A Motorola a Signature modellel a hivatalos specifikációk alapján egyértelműen azt jelzi, hogy az elitbe való visszatérést komolyan gondolja. A telefon rendkívül karcsú – a hét milliméteres határ körül mozgó vastagságával (pontosabban 6,99 mm) inkább egy elegáns jegyzetfüzetre emlékeztet, mint egy klasszikus robusztus okostelefonra.
Ugyanakkor a gyártó a körülbelül 186 grammos tömegre is figyelmet fordított, ami azt sugallja, hogy a mobiltelefon nem hat sem nehézkesnek, sem túlzottan törékenynek.
A Motoroly Signature konstrukcióját a fémkeretet és a nem szokványos módon strukturált felületkezelésű hátlap kombinációja adja. A Motorola állítása szerint textilanyagokból merített ihletet – az eredmény egy olyan felület lett, amely nem próbál meg fényességgel elkápráztatni, hanem inkább praktikusságot nyújt. Ez jó hír. A kevesebb ujjlenyomat, a jobb fogás és az az érzés, hogy a telefon nem csúszik ki a kezedből az első adandó alkalommal, bár apróságoknak tűnnek, de a mindennapi használat során jobban megörvendeztetnek, mint a csillogó tükörhatás.
A strapabíróság is rendben van. A gyártó szerint a Motorola Signature megfelel az IP68 és IP69 tanúsítványoknak, a konstrukció pedig megfelel a katonai MIL-STD-810H szabványnak. Más szóval: a telefonnak meg kellene birkóznia az esővel, a porral és a kevésbé kíméletes bánásmóddal anélkül, hogy megsértődne.
A Motorola Signature a hivatalos specifikációk szerint egy nagy, 6,8 hüvelykes Extreme AMOLED panelre támaszkodik, akár 165 Hz-es frissítési frekvenciával. A rendszerben való navigáció sima, a reakciók pedig gyorsak, legalábbis papíron. A görgetésnek inkább jégen való csúszkálásra kell emlékeztetnie, mint lépcsőkön való ugrálásra.
Figyelmet érdemel a Dolby Vision támogatása, de a maximális 6200 nites fényerő is. Ez egy olyan érték, amely szinte már marketingtrükknek tűnik, de a gyakorlatban főleg azt kellene jelentenie, hogy a kijelző olvasható marad erős napfényben is, ahol sok telefon már harc nélkül feladja.
A Motorola Signature a hivatalos specifikációk szerint csúcshardverre épült, amely megfelel a zászlóshajó modellek ambícióinak. A telefon működéséről az egyik legújabb és legerősebb Snapdragon 8 Gen 5 sorozatú chip gondoskodik, tehát egy a jövőre nézve is biztonságot kínáló megoldás.
A gyártó ezt a nagy teljesítményű chipet bőséges operatív memóriával (16 GB) és gyors belső tárhellyel (512 GB) kombinálja, így a telefon bizonyára nem fog habozni sem multitasking üzemmódban, sem az igényesebb alkalmazásoknál. Az alkalmazások közötti váltás pillanatok kérdése, nem pedig egy elmélkedésre okot adó rövid szüneté. Ha pedig néha szívesen megnyitnál mindent egyszerre, elméletileg a Signature ebben sem fog megakadályozni.
A Motorola Signature a hivatalos specifikációk szerint a kamerákat egy egyszerű elvre építi: magas felbontás az egész összeállításban és hangsúly a sokoldalúságon. A hátoldalon három 50 Mpx-es kamerát találunk.
A főkamera egy 50 Mpx-es Sony LYTIA 828 szenzort használ, amely a legtöbb fotózási helyzet fő munkaeszközeként van meghatározva. A Motorola itt kiemeli a fejlett szoftveres feldolgozás támogatását, valamint a videók akár 8K felbontásban való rögzítésének lehetőségét Dolby Vision támogatással. Papíron tehát nemcsak fotózásról van szó, hanem egy olyan eszközről is, amely egyéb technikai felszereltség nélkül is komoly videófelvételeket készít.
Sorban második az 50 Mpx felbontású periszkópos teleobjektív, amely Sony LYTIA 600 szenzorra épül. 3× optikai zoomot és a digitális zoom segítségével jelentősen nagyobb közelítési lehetőségeket kínál, amelyet a Motorola Super Zoom Pro-ként jelöl.
Az összeállítás harmadik tagja egy 50 Mpx-es ultraszéles látószögű kamera, amely olyan pillanatokban hasznos, amikor a klasszikus felvétel egyszerűen nem elég. A Motorola ezt a felszereltség teljes értékű részeként mutatja be, nemcsak vészhelyzeti megoldásként. Segít a konzisztens minőség fenntartásában a különböző jelenetek között.
Összességében a Motorola Signature kamerái nem marketingszámok hajszolásának tűnnek, hanem egy kiegyensúlyozott fotós csomag felkínálására tett kísérletnek. Ha a paraméterek a gyakorlatban is beigazolódnak, a telefon a legtöbb helyzettel meg fog birkózni anélkül, hogy hosszasan gondolkodnod kellene, melyik objektívnek kellene tulajdonképpen szóba jönnie.
A Motoroly Signature akkumulátora a hivatalos specifikációk szerint 5200 mAh kapacitású, amelynek probléma nélkül le kell fednie a normál használat egy teljes napját. A gyártó hosszú üzemidőről beszél (52 óra üzemidő) még igényesebb forgatókönyvek esetén is.
Amikor töltésre kerül a sor, a Signature nem játszik lassú üzemmódot. Támogatja a 90 W-os vezetékes TurboPower töltést, amely nagyon gyorsan feltölti energiával, de nem hiányzik az akár 50 W-os vezeték nélküli töltés sem. Praktikus bónusz a fordított vezeték nélküli töltés, amely jól jöhet például a fülhallgatókhoz vagy más apróságokhoz.
| Paraméterek/Modell | Motorola Signature | Motorola Edge 70 |
|---|---|---|
| Kijelző | Képátló: 6,8" | Képátló: 6,7" |
| Felbontás: 2 780 × 1 264 px | Felbontás: 2 712 × 1 220 px | |
| Típus: AMOLED | Típus: AMOLED | |
| Max. fényerő: 6 200 nit | Max. fényerő: 4 500 nit | |
| Max. képfrissítési frekvencia: 165 Hz | Max. képfrissítési frekvencia: 120 Hz | |
| Hátlapi kamerák | Fő: 50 Mpx | Fő: 50 Mpx |
| Ultraszéles látószögű: 50 Mpx | Ultraszéles látószögű: 50 Mpx | |
| Teleobjektív: 50 Mpx periszkóp, 3× optikai zoom | Teleobjektív: x | |
| Előlapi kamera | 50 Mpx | 50 Mpx |
| Lapkakészlet | Qualcomm Snapdragon 8 Gen 5 | Qualcomm Snapdragon 7 Gen 4 |
| RAM | 16 GB | 12 GB |
| Belső tárhely | 512 GB | 512 GB |
| 5G hálózati támogatás | ✓ | ✓ |
| 3,5 mm-es jack | ✕ | ✕ |
| Akkumulátor | 5200 mAh | 4800 mAh |
| Vezetékes töltés: 90 W / vezeték nélküli töltés: 50 W | Vezetékes töltés: 68 W / vezeték nélküli töltés: 15 W | |
| Ár* | 388 690 Ft | 335 690 Ft |
A Motorola Signature már elérhető az európai piacokon, hivatalosan is megkezdődött az értékesítése. A Motorola Signature modell jelenleg 12 GB/512 GB konfigurációban kapható, ára 388 690 Ft* áfával együtt.
A Motorola Signature nem egy látványos elemre épít, hanem a kiegyensúlyozott paraméterek halmazára, amelyeknek egy egészként kell működniük. Hogy ez a stratégia beválik-e, azt csak a valós használat és a szoftver végleges formája mutatja majd meg.
