A HDR (High Dynamic Range, azaz nagy dinamikatartomány) egy olyan módszer, amely a kép legvilágosabb és legsötétebb részeinek részleteit rögzíti. Lényegében egy olyan fényképről van szó, amelynek több rétege van. Leggyakrabban egy alulexponált, egy túlexponált és egy expozíciókorrigált fénykép. Ha összeadjuk az egyes különböző expozíciójú fényképek dinamikatartományát, akkor egy nagy dinamikatartományú fényképet kapunk.
A folyamatosan fejlődő technológiák új Ultra HD és 4K felbontásokat hoznak magukkal, amelyek lassan felváltják a megszokott Full HD szabványt. A nagyobb felbontások négyszer több pixelt és nagyobb bitrátát kínálnak. Megjelennek a digitális videófelvételekben és a számítógépes grafikákban.
Az állvány a fényképezőgép stabilizálásához használt alapvető fotózási segédeszköz, segítségével meghosszabbítható az expozíciós idő.
A HDR egy rövidítés, amellyel televízióválasztásnál találkozhatsz. Mit is jelent ez pontosan? Hogyan működik a HDR a gyakorlatban? Valóban megéri HDR televíziót választanod? Ezek a legfőbb kérdések, amelyekre ebben a cikkben választ kaphatsz.
Azt a tároló formátumot jelőli meg, amelyben a kamera a videót elraktározza. A használt formátumtól függ például az is, hogy a felvett videót le tudja-e játszani a televízió. Számos szabadon hozzáférhető és fizetős számítógépes program létezik, amelyek képesek a videót a kívánt formátumra konvertálni.
A HDMI egy széleskörűen használt csatlakozófelület tömörítetlen audio-video adatfolyamatok átvitelére. A fényképezőgépeknek általában mini (C) vagy micro (D) csatlakozója van. A készülékek TV-hez való csatlakoztatásához szükség lehet egy kábelre, ha azt a csomag nem tartalmazza.
Az ultrazoom fényképezőgépek olyan kompakt fényképezőgépek amelyek magas zoom tartománnyal, általában 10 szeres közelítéssel, vagy nagyobbal rendelkeznek. Hogy tökéletesen ki tudd használni az ilyen fényképezőgépet, fontos hogy tartalmazzon optikai képstabilizátort is a gép, ugyanis ilyen közelítési értékek mellett a legkisebb kézmozgás is bemozdult képet eredményezhet.
