• Szerző: Jan Vavřík
Emlékszel, amikor először fogtad a kezedben azt a szürkészöld „téglát”, ami csak nagyon nehézkesen fért bele a zsebedbe? Ez egy olyan időszak volt, amikor egy SMS elküldése szinte ünnepélyesnek tűnt, és az első dallamos pittyegés kíváncsi pillantásokat vonzott köréd. A gombok finoman kattanva működtek, a jelet néha úgy kellett „befogni”, és minden csörgés a tanórákon egyszerre keltett kínos és büszke érzést. Idézzük meg azokat az időket, amikor a Siemens diktálta a mobilforradalom ritmusát.
A német Siemens AG hosszú évekig megbízható név volt az elektrotechnika és az ipar területén. A központok, adók és más kommunikációs rendszerek gyártásában is otthonosan mozgott. Így a mobiltelefonok felé történő átállás nem hordozott nagy kockázatot, hanem természetes folytatása volt annak, amit a márka már ismert. Amikor a nyolcvanas években megjelentek az első mobilhálózatok, a Siemens egyértelmű céllal lépett be: átvinni tapasztalatait a mobilok világába is.
A Siemens első mobiljai messze álltak a mai eleganciától. Nagyok, szögletesek voltak, és inkább egy kis bőröndre, mint személyes eszközre emlékeztettek. Hordani körülbelül olyan kényelmes volt, mint egy antenna nélküli téglát. Főként menedzserek és sofőrök használták őket, akiknek állandóan „elérhetőnek” kellett lenniük. A GSM megjelenésével azonban jelentős méretcsökkenés következett: a telefonok praktikusabb formát kaptak, megőrizve a jellegzetes éles vonalakat és a masszív kivitelezést. A finoman kattanó gumigombok pedig a márka egyedi, felismerhető kézjegyévé váltak.
A Siemens az ellenállóságra és az egyszerű működésre épített. A felhasználók pontosan tudták, mire számíthatnak – amikor a telefon leesett a járólapra, és tovább működött, mintha mi sem történt volna, az szinte természetesnek tűnt. Idővel egyre több funkció jelent meg: SMS, játékok, az első színes kijelzők, adatátvitel. Ám a mobilvilág tempója egyre gyorsabb lett, a fejlődés hihetetlenül sebes volt. A Siemens kezdett lemaradni, marketingereje is veszített erejéből. 2005-ben jött a döntő pillanat: a mobildivíziót átvette a BenQ, és a Siemens-logós telefonok fokozatosan eltűntek a piacról.
A Siemens azok közé a márkák közé tartozott, amelyek meghatározták a mobilkorszak kezdetét – az első „tégláktól” az elegáns, a kor trendjeit diktáló modellekig. Ötvözni tudta a műszaki megbízhatóságot az innováció bátorságával, és előrébb vitte a mobilvilágot. Modelljeiből rengeteg volt, ezért most a legfontosabbakat és a legérdekesebbeket válogattuk csak ki – azokat, amelyek valóban hatással voltak a korukra. Hivatalos fotóból nagyon kevés maradt, így egy szerény kis videós nosztalgiát kínálunk.
Az egyik első, széles körben elterjedt Siemens-telefon volt. Szilárd jelet, egyszerű kezelhetőséget és a kilencvenes évekre jellemző masszív kivitelezést kínált. Olyan mobil volt, amelyet az emberek gyakran „első komoly telefonjuknak” vásároltak. A Siemens S4 fontos mérföldkő lett az analóg hálózatokról a modern GSM-standardra való átállásban. A GSM 900-as sávon működött, megbízható telefonálást biztosított, és a készülék masszív kialakítása a korabeli stílusnak megfelelő volt. Támogatta az SMS-ek küldését és fogadását is, ami akkoriban még nem volt magától értetődő.
A Siemens S10 az első telefonok közé tartozott, amely színes kijelzőt hozott, ezzel új fejezetet nyitva a mobilok történetében. Bár a korabeli négy szín – piros, zöld, kék és fehér – nem volt túl látványos, már az is izgalmat keltett, hogy a kijelző „nem csak szürke” volt – szinte olyan lelkesedést váltva ki, mint az első otthoni internet. A telefont a szokatlan oldalsó vezérlés és a modernebb menü is kiemelte a korabeli versenytársak közül.
A Siemens S10-et 1997-ben mutatták be, 97 × 54 pixeles kijelzővel és körülbelül 185 grammos súllyal rendelkezett. GSM 900-as hálózaton működött, támogatta az SMS-küldést és -fogadást, és nem hiányzott belőle a hangjegyzet funkció sem.
A Siemens SL10 úgy írta be magát a történelembe, mint a márka első csúsztatható telefonja és az egyik első slider, amely megjelent az európai piacon. A csúsztatható kialakítás a korabeli viszonyokhoz képest rendkívül modernnek hatott, és lehetővé tette, hogy a kompakt méretek kényelmesen hozzáférhető billentyűzettel párosuljanak. A dizájn letisztult és egyszerű volt, sok szempontból akár futurisztikusnak is tűnt, ami vonzóvá tette azok számára, akik valami mást kerestek, mint a hagyományos forma.
Az SL10 GSM 900-as hálózaton működött, támogatta az SMS-ek küldését és fogadását, és néhány tucat név tárolására volt memóriája, ami akkoriban bőven elegendő volt. A csúsztatható rész simán mozgott, és egyedi jelleget adott a telefonnak – kinyitni egyetlen mozdulattal rendkívül kielégítő élmény volt.
A Siemens C25 a kor legelérhetőbb telefonjai közé tartozott, és gyorsan népszerű lett azok körében, akik egyszerű, megbízható mobilra vágytak bonyodalmak nélkül. Kompakt kialakítást, áttekinthető kezelést és cserélhető színes hátlapokat kínált, ami akkoriban apró, de nagyon népszerű módja volt a telefon „személyre szabásának”. Támogatta az alapvető funkciókat, mint az SMS-küldés és -fogadás, egyszerű menüvel rendelkezett, és jó akkumulátor-üzemidővel bírt – pontosan azt nyújtotta, amire a kétezres évek elején a legtöbb felhasználónak szüksége volt.
A C25 egy olyan mobil volt, amelyet szinte bárki megengedhetett magának, és gyorsan nagy kedvenc lett a diákok és azok körében, akik egyszerűen csak telefonálni és SMS-ezni akartak. Ha pedig új hátlapot tettél rá, szinte olyan érzésed támadt, mintha egy teljesen új telefont tartanál a kezedben – azoknak az időknek tényleg megvolt a maga varázsa.
A Siemens C35i azok közé a telefonok közé tartozott, amelyek gyorsan és szinte erőfeszítés nélkül váltak népszerűvé. WAP-ot kínált, kényelmesebb SMS-írást, és a menüje is természetesebbnek hatott, mint a korabeli versenytársaké. Alacsony súlya és kompakt formája révén kézre állt, a mindennapi használat során pedig megbízhatónak és egyszerűnek tűnt.
A telefon GSM 900/1800 hálózaton működött, jó üzemidőt biztosított, és olyan funkciókat kínált, amelyek minden „átlagos felhasználónak” megfeleltek – a diákoktól kezdve azokig, akik egyszerűen csak azt akarták, hogy a mobil működjön, amikor szükségük van rá. A C35i hamar az ideális ár, teljesítmény és megbízhatóság szinonimájává vált.
A Siemens M35i azoknak készült, akiknek olyan telefonra volt szükségük, ami nem ijed meg a nehéz helyzetektől. A C35i-re épült, de masszívabb kivitelezést, gumírozott részeket és fokozott ellenállást kapott a porral és az ütődésekkel szemben. Nem a dizájn volt a lényeg – megbízható társ volt, amely simán bírta a kissé durvább bánásmódot anélkül, hogy meghibásodott volna.
Az M35i GSM 900/1800 hálózaton működött, rezgéssel is rendelkezett, és azokat a funkciókat kínálta, amelyeket a C35i-től már megszoktak a felhasználók. Joggal vált kedveltté szerelők, technikusok, sportolók és mindazok körében, akik olyan telefonra vágytak, amely túléli azokat a helyzeteket is, amikor más készülékek már feladnák a harcot.
A Siemens SL45 2000-ben igazi technológiai csodának számított. Ez volt az első Siemens-készülék, amely MP3-lejátszóval és MMC memóriakártya-foglalattal rendelkezett, így először vihetted magaddal a zenédet közvetlenül a mobilodban – ez valami olyasmi volt, ami akkor szinte hihetetlennek tűnt.
A telefon az elegáns fém külsejét fejlett funkciókkal és bővíthetőséggel ötvözte, amit a versenytársak még nem kínáltak. Nem csoda, hogy a Siemens-rajongók a mai napig az egyik csúcsmodellnek tartják. Akik pedig MP3-lejátszásra használták, úgy érezték, mintha egy zsebre szabott, futurisztikus zenelejátszót tartanának a kezükben. Egy évvel később az SL45i követte a modell sikerét.
A Siemens C45 a nagyon népszerű alsó-középkategóriás telefonok közé tartozott, és hamar megszerezte a „mobil, ami mindent tud, amire tényleg szükséged van” jelzőt. Jól kezelhető volt, és a cserélhető előlapok révén könnyen új stílust adhattál neki. Alacsony súlya és átgondolt gombelrendezése miatt természetes volt a használata – azonban akinek nagyobb ujjai voltak, beleizzadhatott a szorosan elhelyezett nyilak használatába.
A C45 GSM 900/1800 hálózaton működött, jó üzemidőt biztosított, és mindennel el volt látva, ami akkoriban számított — SMS, naptár, egyszerű játékok és az alapvető testreszabási lehetőségek. Nem csoda, hogy főként a diákok körében vált népszerűvé: elérhető volt, megbízható, és stílusosnak tűnt anélkül, hogy megterhelte volna a pénztárcát.
A Siemens SL55 azok közé a telefonok közé tartozott, amelyek már messziről felkeltették a figyelmet. Apró, csúsztatható modell volt elegáns formával, ami egyszerre számított divatos kiegészítőnek és technológiai újdonságnak. Nagyon kompakt kialakítása és jellegzetes slider-mechanizmusa révén az SL55 a Siemens egyik legstílusosabb készülékévé vált.
A telefon támogatta a polifonikus dallamokat, és nem hiányzott belőle a Java-támogatás sem, így a felhasználók egyszerű játékokat vagy kisebb alkalmazásokat is letölthettek. Kis mérete ellenére meglepően kényelmes volt a használata, pedig szó szerint egy zsebre vágható készülékről volt szó.
Erre a telefonra személy szerint nagyon vártam. A Siemens SX1 nem félt másnak lenni. Ez volt az első igazán „okostelefon” a Symbian OS-re építve, így olyan lehetőségeket kínált, amiket a korabeli átlagos mobilok még csak nem is ismertek – nagy kijelzőt, beépített kamerát, memóriakártya-foglalatot, valamint lehetőséget alkalmazások és fejlettebb játékok telepítésére. Pont ez a nyitottság tette az SX1-et olyan készülékké, ami új határokat nyitott a mobiltechnológiában.
Leginkább azonban a szokatlan kezelése ragadta meg az embert. A kijelző oldalára helyezett gombok elsőre furcsának tűntek, de egyedi karaktert adtak a telefonnak, amit akkor más modell nem kínált. Be kell vallanom azonban, hogy hamar idegesítővé vált ez a gombelrendezés. Mindazonáltal az SX1 a kor legfejlettebb Siemens-mobilja volt.
A Siemens C65 a kor legnépszerűbb alsó-középkategóriás modelljei közé tartozott. Színes, tiszta grafikájú kijelzőt, beépített kamerát és gyorsan, intuitívan kezelhető modern menüt kínált. A készülék könnyű volt, kézre is állt, és a GSM 900/1800 hálózatokat is támogatta, így egész Európában megbízhatóan működött.
A telefon SMS-t és MMS-t, egyszerű naptárat, polifonikus dallamokat, valamint saját képek és csengőhangok feltöltésének lehetőségét kínálta. Java-támogatása révén letölthető játékok és kisebb alkalmazások is használhatók voltak, ami ebben a kategóriában nagy előnyt jelentett. A kedvező ár és a jó felszereltség miatt a C65 a fiatalok és az átlagfelhasználók körében is népszerű választás volt.
A Siemens M65 egy strapabíró modell volt, kifejezetten azoknak, akiknek olyan telefonra volt szükségük, amely bírja a durvább körülményeket – a Siemens tervezői fémkeretet, por- és nedvességálló házat, valamint masszív megjelenést adtak neki. A 132 × 176 pixeles, 65 000 színű kijelző, a VGA-kamera, a GSM 900/1800 (néha 1900) hálózatok és az alacsony súly tették az M65-öt kiemelkedő modellé abban az időben.
A telefon SMS-t, MMS-t, Java-alkalmazásokat, valamint egyszerű webböngészőt is támogatott – olyan funkciókat, amelyek akkoriban a strapabíró kategóriában nem voltak magától értetődőek. Ennek köszönhetően kedvelt választássá vált technikusok, sportolók és outdoor-rajongók körében, akik nem akartak kompromisszumot kötni.
A Siemens S65 igazi zászlóshajó volt, és 2004-ben azt mutatta meg, mire képes a márka a csúcskategóriában. A telefon 1,3 megapixeles kamerát, kiváló színes kijelzőt és RS-MMC memóriakártya-támogatást kínált, ami akkoriban hatalmas előrelépésnek számított – végre jóval több fotót és fájlt lehetett tárolni, mint a korábbi modelleknél. Nem maradt ki a Bluetooth sem, így egyszerűbben lehetett adatokat küldeni vagy vezeték nélküli headsetet használni – egyértelmű volt, hogy ez a készülék a felső kategóriába készült.
A letisztult, elegáns dizájn, a megbízható teljesítmény és a bőséges felszereltség együtt nagyon modern és profi hatást keltett. Az S65 olyan telefon volt, amit bátran elő lehetett venni – nemcsak jól nézett ki, hanem tudásban is az élvonalba tartozott. Nem véletlen, hogy a Siemens fejlődésének egyik csúcsaként tartják számon, és sokak szerint máig az egyik legjobb prémium modellje a márkának.
A mai okostelefonos világban talán furcsának tűnik, de a Siemens egy egész korszakot határozott meg. Nem csak egy gyártó volt, hanem társ a kezdeteknél – amikor a mobil még újdonság volt, és minden új funkció valós élményt adott. Akkoriban a hosszú üzemidő, a megbízhatóság és az a különös szabadságérzet volt a lényeg, hogy bárhol elérhetők vagyunk. Egy MP3-lejátszó a telefonban szenzációnak számított, a színes kijelző nagy előrelépés volt, a cserélhető előlap pedig apró személyes luxus, amitől igazán „a miénk” lett a készülék.
Bár ma már a mobiljaink fényképeznek, navigálnak, filmeket játszanak le és szinte számítógépként működnek, sokunk fiókjában ott lapul még egy régi Siemens. Lehet, hogy a műanyagja kopott, a gombjai megfáradtak, talán már be sem kapcsol – mégsem dobjuk ki. Mert nem az értéke számít, hanem amit őriz: egy korszak hangulatát, az első hívásokat, a régi SMS-eket, néha egy darabot a saját múltunkból. Ha kézbe vesszük, a történetek újra életre kelnek – és épp ez az, amit semmilyen modern telefon nem tud pótolni.
A Siemens egyszerre tudott visszafogott és merész lenni. Olyan volt, mint egy megbízható munkatárs a terepen, máskor pedig stílusos kiegészítő, amit büszkeséggel húztál elő a zsebedből. A telefonjai nem féltek a zuhanástól vagy a kicsit durvább bánásmódtól – és mégis különös, visszafogott varázsuk volt. Egy korszak varázsa, amikor a technológia nem a sebességről vagy a megapixelekről szólt, hanem az egyszerűségről, a megbízhatóságról… és talán egy kis személyes kapcsolatról is ahhoz az eszközhöz, amit minden nap magunknál hordtunk.
