Az audio kodek felel a hangjel egyesek és nullák sorozatává történő alakításáért, amelyeket Bluetooth segítségével továbbítódnak a vezeték nélküli fülhallgatókba. Éppen ezeknek a hatékony kodekeknek köszönhetik ma ezek a fülhallgatók nagyrészt a hatalmas fellendülésüket. Az igazi audiofilek ugyan még mindig ragaszkodnak a minőségi erősítőhöz csatlakoztatott vezetékes fejhallgatókhoz, a felhasználók túlnyomó többsége azonban rendkívül elégedett a vezeték nélküli minőséggel. És ez a mai kodekek kínálatának is köszönhető. Ha többet szeretnél megtudni róluk, ez a cikk neked szól.
A vezeték nélküli fülhallgatók a hangátvitelhez vagy a régebbi RF (rádiófrekvenciás) rendszert, vagy a modernebb Bluetooth-t használják. Az RF rendszer hasonlít a klasszikus rádiós hangátvitelhez, egyszerűbb és általában nagyobb a hatótávolsága, de könnyen megzavarható és nem alkalmas például nyilvános helyeken történő hallgatásra, ahol sok elektromágneses zavarforrás van. Itt érvényesülnek a Bluetooth digitális protokoll előnyei, amely a 2,4 GHz-es szabad (nem licencelt) sávot használja, és olyan fejlett dolgokra képes, mint a zavart csatornákról a szabadokra váltás, sávmegosztás és hasonlók.
A Bluetooth bonyolult. Lehetővé teszi a fülhallgatók számára, hogy ugyanazt a sávot használják például egy vezeték nélküli egérrel vagy billentyűzettel – és ezt olyan helyzetben is kezeli, amikor több más ember is használja ezt a technológiát a közelben. Nem mindenható, de egyszerűen fogalmazva hatékonyabban tudja kihasználni az éterben lévő szabad helyet, mint a régebbi technológiák. Mivel digitális rendszerről van szó, minden adatot, beleértve a zenét és a hangot is, digitális formában, vagyis egyesek és nullák formájában továbbít.
Az analóg és a digitális hang közötti átalakításról számos úgynevezett kodek gondoskodik. Ezek általában automatikusan állítódnak be, a felhasználó beavatkozása nélkül. Különböző kodekek érhetők el különböző eszközökön, és mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai. Ezért a cikk további részében részletesebben foglalkozunk velük.
Az A2DP Bluetooth specifikáció alapvető kodekje az SBC (Low Complexity Sub-band Coding). Ez egy számítástechnikailag nem igényes kodek, amely akár 44,1 kHz-es mintavételi frekvenciával és 328 kbps adatátviteli sebességgel képes hangot továbbítani, ami mondjuk úgy, "elfogadható". Az SBC tömörített hangot továbbít, de fontos megjegyezni, hogy ez egy úgynevezett szállítási kodek.
Ez azt jelenti, hogy úgy tervezték, hogy a hangot veszteségesen, gyorsan be- és kicsomagolja. Ha olyan felvételeket hallgatsz, amelyek már tömörítve voltak, például MP3 formátumban, az SBC hallgatás közben kiemeli a tömörítési hibákat. Olcsó fülhallgatóval az utcán való hallgatáshoz vagy telefonáláshoz ez valószínűleg elég, de tényleg nem valami nagy csoda.
Az AAC (Advanced Audio Coding) kodeket az Apple vezette be, és bár egy megnevezésről van szó, egy egész kodekcsaládot foglal magában. Némelyik takarékos, mások veszteségmentesek, és vannak, amelyek támogatják a nagy felbontású (tehát magas minőségű) zenét. A trükk az, hogy ezt a bonyolultságot elrejtik a felhasználó elől, mert mindent az Apple ökoszisztéma kezel – a tárolást, a terjesztést, a lejátszást és a fülhallgatókba való továbbítást is.
Mivel mindig és minden esetben ugyanazt a kodeket használják, az iPhone-ról a fülhallgatóba történő lejátszás során nem történik átkódolás (transzkódolás), ami nemcsak megőrzi a minőséget, hanem kíméli az akkumulátort is. Ha érdekel, miért éppen az Apple volt az, aki először mert teljesen szakítani a vezetékes fülhallgatókkal, azért, mert átgondolt rendszere annyira energiahatékony volt, hogy a vezeték nélküli átállás nem befolyásolta az iPhone üzemidejét.
Az Android telefonok gyakran rendelkeznek aptX (Audio Processing Technology) kodekkel, amely a Qualcomm tulajdona. Ez egy fejlett kodekcsalád, amely minőségileg meghaladja a régebbi SBC-t és jobb hangminőséget kínál. Az alap aptX kodeken kívül létezik az aptX LL (Low Latency) kodek is, amelyet kifejezetten játékokhoz terveztek, valamint az aptX HD kodek, amely nagy felbontású hangot kínál. A legújabb telefonok az összes kodeket az aptX Adaptive-ba egyesítik, amely minden helyzethez kiválasztja az optimális kodek változatot.
Ha érdekel, miért készült el az aptX LL (Low Latency) kodek, azért, mert a játékok mások, mint a zenehallgatás vagy a filmek nézése. Passzív videónézés közben a telefon tudja, hogy a hang feldolgozása során bizonyos késleltetés keletkezik, ezért a hangot előre küldi, és az a fülhallgató pufferébe kerül. Ez a technológia különösen hatékony zajos környezetben való hallgatáskor, mivel a kapcsolat rövid ideig tartó kimaradásait a fülhallgató pufferében már meglévő hanggal fedik le.
A játékoknak azonban azonnal reagálniuk kell arra, amit a játékos csinál – a cselekvés és a hang közötti jelentősebb késleltetés nagyon feltűnő lenne. Az aptX LL kodek reaktívabb, de könnyebben megzavarható. A klasszikus aptX-nek továbbra is van értelme zenehallgatáshoz – és éppen ezért az aptX Adaptive a kodek minden verzióját támogatja.
A Sony a saját LDAC kodekjét támogatja, amely három minőségi szintet kínál a lejátszott hanghoz – a "majdnem CD" minőségű LDAC 330 kodektől az alacsony adatátviteli sebességgel a magas minőségű LDAC 990 kodekig. A minőség általában beállítható a lejátszókon, ami fontos, tekintettel arra, hogy az egyes szintek mennyire különböznek egymástól. A LDAC 330 harmadannyi adatátviteli sebességgel is beéri, kíméletesebb az akkumulátorral és ellenállóbb a zavarással szemben. A LDAC 990 ezzel szemben szinte audiofileknek való hallgatási élményt kínál, de több energiát igényel, és gyakrabban fordulhatnak elő kimaradások. A Sony ingyenesen kínálja kodekjét az Android telefonok gyártóinak, de főleg a Sony fülhallgatók támogatják, bár más, magasabb kategóriás fülhallgatógyártóknál is megtalálható.
Az iPhone-ok rendkívüli népszerűsége miatt ma gyakorlatilag minden fülhallgató a kötelező SBC mellett az AAC-t is támogatja. Az aptX és LDAC támogatásával azonban rosszabb a helyzet, érdemes ellenőrizni, hogy a telefonod rendelkezik-e az adott kodekkel, valamint hogy a fülhallgatód is támogatja-e. A csatlakozás automatikusan, minőség szerint történik: a rendszer először megpróbál magasabb kategóriájú kodekkel csatlakozni – majd egyre alacsonyabb minőségre vált, amíg legrosszabb esetben az SBC kodekhez jut. Ez ma már valóban elavult. Különösen, ha drágább fülhallgatót vásárolsz és jobb minőségben szeretnél zenét hallgatni, kellemetlen meglepetés érhet.
Mindig igaz, hogy egy telefon gyártója a saját fülhallgatóival támogatja a saját preferált kodekjeit is. Az Apple Airpods az AAC-t, a Sony fülhallgatók az LDAC-t és így tovább. Más gyártók is próbálnak betörni, mint például a Huawei az L2HC kodekjével. Ez azonban a kereskedelmi korlátozások miatt nagyon nehéz lesz számukra.
