A digitális korszakban az adatmegosztás az internet egyik legvitatottabb témájává vált. A torrenttechnológia, amelyet eredetileg nagy fájlok hatékony terjesztésére fejlesztettek ki, gyorsan elterjedt a felhasználók között mint mindenféle tartalom megosztására alkalmas eszköz – nemcsak legális szoftverfrissítésekre, hanem zenék, filmek és játékok kalózmásolataira is. A torrentek decentralizált jellege forradalmasította az adatokhoz való hozzáférést, ugyanakkor elég súlyosan sértette a szerzői jogi védelmet, és számos vitához vezetett, amelyek rávilágítottak a jogrendszerek korlátaira és kétértelműségeire a digitális terjesztés korszakában.
Az olyan cégeket, mint a Napster vagy a Megaupload, viszonylag könnyű volt perekkel támadni, különösen ha erős szerzői jogi védelemmel rendelkező országban működtek. A kalózok megoldása az volt, hogy teljesen elosztott rendszerekre tértek át. Ezekre az jellemző, hogy nincs központi irányításuk, és egyes esetekben még a fejlesztésük is decentralizált, így nem lehet egyértelműen meghatározni sem a szervezetet, sem a szerzőt, aki hasonló eszközöket fejleszt.
A torrenteknél a lényeg az, hogy a megosztott fájlok nincsenek egyetlen helyen tárolva, hanem rengeteg felhasználó között oszlanak meg, az adatátvitelek pedig közöttük zajlanak (peer-to-peer), így nem lehet egyszerűen azonosítani a forrást és törölni. Közben érdekes, hogy a torrentek eredeti ötlete nem a kalózkodásról szólt, hanem a nagy fájlok letöltési problémáit oldotta meg – például alkalmazásfrissítések és operációs rendszerek update-jeinek terjesztését.
Az első torrent, a BitTorrent, 2001-ben készült Bram Cohen által, aki a nagy fájlok letöltésének felgyorsítására tervezte. Míg a hagyományos letöltésnél a fájl elejéről indulsz, és kiesés esetén legfeljebb a folytatás (resume) lehetséges, a torrent lehetővé teszi, hogy ugyanannak a fájlnak különböző részeit egyszerre, sok forrásból töltsd le, a végén pedig a fájl az egyes szegmensekből áll össze.
Az ötlet arra épült, hogy a felhasználók többségének aszimmetrikus internetkapcsolata van, ami gyors letöltést, de lassú feltöltést enged. Azáltal, hogy minden letöltő több forrást használ, viszonylag kis sávszélesség-terhelést okoz azoknál, akiktől épp tölt. A torrent kliensek erre készülnek, és általában lehetővé teszik, hogy csak a rendelkezésre álló sávszélesség egy részét foglald le, így a feltöltés nem terheli túl az egyes felhasználók kapcsolatát.
A torrentek körül olyan csoportosulások és mozgalmak is kialakultak, amelyek aktívan szembemennek a szerzői jogi rendszerrel, például a The Pirate Bay (2003). A The Pirate Bay úgynevezett magnet linkekhez adott hozzáférést, vagyis a torrentek leírásának egy olyan formájához, amely lehetővé teszi a tartalom keresését akkor is, ha egyes torrent-szolgáltatók eltűnnek, és mások lépnek a helyükre. A The Pirate Bay körüli aktivisták számos jogi vitában részt vettek, az alapítókat 2009-ben még börtönre is ítélték, de ez sem állította meg őket. A The Pirate Bay a mai napig létezik, bár a hozzáférést a szolgáltatók gyakran blokkolják.
A torrentek rendszere jelentősen megnehezítette a kalózok elleni fellépést, mert már nem lehetett egyszerűen beperelni egy céget, amely kalózkodást folytat, hanem az egyes felhasználókat kellett azonosítani és egyenként perelni. Ez több olyan melléfogáshoz vezetett, ami nem tett jót az RIAA megítélésének. 2003-ban például sikerült beperelniük egy 12 éves Brianna LaHarát megosztásért, aki 2000 dollár büntetést kapott – amit végül a P2P United nevű szervezet fizetett ki helyette.
2005-ben pedig még abszurdabb eset történt: 700 dal megosztása miatt bepereltek egy 83 éves nőt, aki ráadásul három hónappal a kereset benyújtása előtt meghalt. A család ügyvédje jelezte az ellenfélnek, hogy az édesanya halotti anyakönyvi kivonatát a lánya már a peren kívüli felszólításra válaszul elküldte – a per mégis elindult.
i
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A torrentek megmutatták, mennyire nehéz a technológiai fejlődésre hagyományos jogi mechanizmusokkal reagálni. Ez a decentralizált megközelítés nemcsak gyorsabbá és hatékonyabbá tette az adatmegosztást, hanem a szerzői jogi védelem „játékszabályait” is felborította. Egyeseknek a torrentek az internet szabadságának és a hatékony adatátvitelnek a szimbólumai, másoknak viszont olyan fenyegetést jelentenek, amely aláássa a szerzői jogokat és megbontja a bevett üzleti modelleket.
