Sok olyan túl széles dinamikatartományú jelenet van, ahol a kamera nem képes a fény és az árnyékok minden részletét egy képkockán megörökíteni. Ebben az esetben HDR-technikával növelhetjük a kamera dinamikatartományát.
A HDR-technikát a legjobb állványról fotózni, ahol ugyanazt a jelenetet többször, pontosan ugyanúgy tudjuk megörökíteni.
A HDR képalkotási technológia kompenzálja a szenzorok dinamikatartományának hiányát - amely a professzionális fényképezőgépeknél lényegesen nagyobb, mint a legolcsóbbaknál, de még mindig nem biztos, hogy elegendő.
Természetesen a HDR-fotók sokféleképpen készíthetők. A klasszikus valódi HDR-képet ugyanarról a jelenetről készült, de különböző expozíciójú képek összevonásával hozzák létre. Egy ilyen HDR-fotó létrehozásának legegyszerűbb módja az expozíciós bracketing funkció használata. A programban összeilleszthető képkockák száma nem korlátozott.
Hátránya azonban a fotók nagy tárhelyigénye lehet, különösen RAW formátumban.
A nem valódi HDR-fotó egyetlen kép elkészítésével jön létre. Ebből a fényképezőgépben az expozíció beállításával további azonos képeket készítünk, és végül ezeket a képeket egyesítjük eggyé.
Az ilyen mesterségesen létrehozott HDR-kép előnye, hogy a forráskép mozgásban lévő dolgokat is rögzíthet. Jelentős hátránya azonban a keletkező képzavar.
A HDR-fotók készítésének legegyszerűbb módja a fényképezőgép automatikus funkciójának használata. Ha a HDR funkció be van kapcsolva, a fényképezőgép általában három különböző expozíciójú képet készít, amelyeket aztán megpróbál egyetlen HDR-fotóvá kombinálni. A hátránya a valódi HDR-hez hasonlóan az, hogy mozgó jelenet fotózására nem alkalmas.
Digitális fényképezőgépek választéka