Elgondolkodtál már azon, hogy mi minden történik egy laptoppal, mielőtt hazaviszed az üzletből? Hány ember fordult meg körülötte, hány országon át utazott, mire végül a te asztalodra kerülhetett? Ha még nem, gyere, nézzünk bele együtt a laptopok kalandos útjába. Sorozatunk első részében röviden visszatekintünk a történelemre, és megemlékezünk azokról, akik a legtöbbet tették a hordozható számítógépek fejlődéséért.
1981-et írtunk, amikor Adam Osborne bemutatta a világnak az első laptopot. A gép iránt főként nagyvállalatok érdeklődtek, és egyetlen darabért mai árfolyamon nagyjából 1,5 millió forintot kellett volna fizetni. Az Osborne 1 azonban csak rövid ideig élvezhette a hírnevet. Négy évvel később a japán Toshiba vette át a stafétát a T1100 tömeggyártásával.
1991-ben aztán igazi áttörés következett: a Compaq Armada piacra dobta 1130T modelljét – vagyis az első, igazán vékony, könnyű és hordozásra tervezett laptopot. Ugyanebben az évben az Apple is előrukkolt a Sony által tervezett PowerBook 100-zal, amely a korábbi Macintosh Portable sikerére épített. A szerény marketingköltség ellenére a PowerBook 100 legendává vált, és a PC World magazin minden idők tizedik legjobb számítógépének választotta.
Osborne 1 – Toshiba T1100 – Compaq Armada 1130T – Apple PowerBook 100
1997-ben végre megjelentek az „igazi, mai értelemben vett” laptopok – az úttörők között ott volt például a japán Sony is a Vaio PCG-505-tel. Öt évvel később pedig sorra érkeztek az ikonikus modellek, mint például a DELL legendás Inspiron 8000-je, amely a gamerek és a nagyobb teljesítményre vágyó felhasználók kedvencévé vált. A vásárlók ekkorra már nemcsak a dizájnt figyelték, hanem a teljesítményt és az üzemidőt is. Mindkettőt magabiztosan hozta 2009-ben az Acer Aspire TimelineX 4820TG, amely hatórás üzemidőt kínált, és simán elbírt olyan játékokkal, mint a Call of Duty: Modern Warfare 2 vagy a Dragon Age: Origins.
Ugyanebben az évben az Acer azt ígérte, hogy néhány éven belül 12 órás üzemidejű laptopkal áll elő – és a vállalást valóra váltotta az Acer Swift 5 bemutatásával, amely 13 órás, egész napos üzemidőt kínál. Ezzel az Acer elérte azt a szintet, amit ma a MacBook vagy a Microsoft Surface Pro kategória képvisel.
Sony Vaio PCG 505 – Dell Inspiron 8000 – Acer Aspire TimelineX 4820TG – Lenovo ThinkPad X1 Carbon 5
Összehasonlításképp: a mai laptopok átlagos üzemideje nagyjából 3–5 óra normál használat mellett, a legjobbak viszont ennek akár a dupláját is hozzák. A Porsche Design BOOK ONE például 14 órás átlagos üzemidővel büszkélkedhet, a középkategóriából pedig remekül teljesít az Acer Aspire F15, amely akár 12 órát is kibír töltés nélkül. A teljesítményt tekintve a mai laptopokat össze sem lehet mérni a régi hordozható gépekkel. A napjainkban megszokott 8-16 GB RAM és az Intel Core processzorok fényévekre vannak az 1985-ös legendás Intel 386DX-től és annak 4 MB memóriájától. Az idő halad, az informatika pedig még gyorsabban.
A hordozható számítógép ötlete a zsebszámológépekből nőtt ki. Ezek egyre többet tudtak, így kézenfekvő volt a gondolat: mi lenne, ha a számítógép is hordozható lenne? Néhányan pedig elég bátrak voltak ahhoz, hogy ezt meg is valósítsák. Elsőként Adam Osborne-nak sikerült, aki megalkotta a világ első hordozható számítógépét, az Osborne 1-et. Munkája sokakat inspirált, bár sajnos saját hibájával hamar kiesett a versenyből. A siker mezején viszont ott volt Bill Gates, aki megalkotta a máig legelterjedtebb operációs rendszert, a Windowst, és ezt a laptopok igényeire is adaptálta.
Adam Osborne csupán néhány évig maradhatott a csúcson. A bukás akkor következett be, amikor túl korán jelentette be a következő modell érkezését. A vásárlók azonnal leálltak az Osborne 1 megvásárlásával, a bevétel pedig elapadt, így nem maradt pénz az új modell kifejlesztésére. Ezzel viszont megnyílt az út más fejlesztők előtt, akik már izgatottan készültek saját innovációikkal.
Amíg a verseny egyre élesedett, Steve Jobs csendben dolgozott a saját hordozható gépén, a Macintosh Portable-n, amely a System 6.0.4 operációs rendszert futtatta. Azonban a töltési problémák miatt nem lett átütő siker. Ma már nehéz megjósolni, hogy merre tartana a laptopok világa Adam Osborne, Bill Gates vagy Steve Jobs és az ő újításaik nélkül.
Néhány cég máig eredeti helyén működik, de a világ technológiai óriásainak nagy része idővel átköltözött a San Franciscóhoz tartozó Silicon Valley területére. A korábban kevésbé jelentős San José városa hirtelen felkapottá vált, amikor sorra települtek be ide a szilícium félvezetőket és számítógépeket gyártó vállalatok.
A Szilícium-völgy jelentősége folyamatosan nőtt, és hatalmas hírnevét főként az Apple-nek köszönheti, amely itt vált óriássá. Ma már olyan globális cégek székhelye található itt, mint az Intel, az NVIDIA, a Hewlett-Packard, valamint az internetes óriások Google és Yahoo!, illetve a Facebook és a Twitter.
Miközben a nyugati laptopgyártók gyakran költöztetik a központjukat, az ázsiai cégek többnyire maradnak otthon. Nem is csoda, hiszen Dél-Kína a világ egyik legnagyobb gyártóbázisa, olcsó munkaerővel, így a termelés vagy a központ áthelyezése csak feleslegesen növelné a költségeket. A legismertebb márkák nagy része Kelet- és Délkelet-Ázsiából származik – innen indult például a japán Toshiba vagy a tajvani Acer.
Míg a Toshiba otthon fejleszt és kínai üzemeiben gyárt, az Acer tajvani fejlesztőlaborjaiból dolgozik, ahol a gyártást ODM partnerekre bízza. A globális piac egyik legnagyobb szereplője a pekingi Lenovo, amely idővel termelése egy részét Tajvanra és Dél-Kínába irányította, a fejlesztést Japánba költöztette, és támogató gyárakat épített Indiában és az Egyesült Államokban.
Régen még előfordult, hogy egyes márkák jobb minőségű gyártást vagy képzettebb szakembereket tudtak felmutatni, de ma már szinte mindenki ugyanazon a szinten dolgozik. A verseny óriási, a gyártási költségeket pedig folyamatosan csökkenteni kell. Ezt oldják meg az ún. CM gyártók, akik a megadott feltételek alapján készítik el a terméket, vagy az ODM cégek, akik már a fejlesztésbe is beszállnak, majd saját üzemeikben legyártják a kész laptopot. A kész modelleket ezután maga a megrendelő márka értékesíti.
Példa: az Acer saját maga tervezett és fejlesztett egy laptopot, amelynek gyártását egy CM vállalatra bízta. A CM a teljes dokumentáció alapján megépíti a gépeket, majd visszaküldi az Acernek, amely a saját neve alatt árulja őket. Példa: a Lenovo egy új laptop ötletével jelentkezik, a fejlesztéshez pedig meghív egy ODM szakértőt. Közösen véglegesítik a tervet, majd a Lenovo ugyanarra az ODM csapatra bízza a gyártást is. Az elkészült gépek visszakerülnek a Lenovóhoz, amely a saját márkaneve alatt adja el őket.Ma az ODM cégek (külsős gyártók) készítik a világ laptopjainak 90%-át. Kis és nagy márkák egyaránt Tajvanra vagy Dél-Kínába vitték a gyártást, hogy csökkentsék a költségeket és megőrizzék a minőséget. Így teljesen megszokott, hogy ugyanazok a dolgozók egyik hónapban Dellnek, a következőben Lenovónak, majd egy teljesen ismeretlen helyi márkának szerelnek laptopot. Más cégek vegyes modellt használnak, így bizonyos modellek vagy alkatrészek saját üzemeikben készülnek (OEM gyártók).
Két laptop, hasonló dizájn, hasonló alkatrészek. Mégis óriási árkülönbség van köztük. Ennek oka az egyedi és a tömeggyártás közötti eltérés. Míg a tömeggyártás akár kétmillió laptopra készül, az egyedi gyártás csak néhány ezer darabra számít. A fejlesztési munka viszont ugyanannyi, és nyilvánvalóan könnyebb elosztani kétmillió termék árában, mint ötezer gép között.
Ebben a részben átfutottuk a legfontosabb tényeket a gyártásról. A következőben már magukba a fejlesztőlaborokba látogatunk el, és belesünk a laptopok és laptopok készítésének kulisszái mögé.