Iránytű és tájoló a GPS-navigáció korában
A modern technológia korában az iránytű és a tájoló már inkább egy alternatív navigációs módszer. A legtöbben útközben az okostelefonjukban lévő GPS-t használják az alapvető tájékozódáshoz, de léteznek speciális kézi GPS-navigációs eszközök is. Ezek a technológiai vívmányok azonban bármikor csődöt mondhatnak (nincs térerő, lemerül az akkumulátor). Éppen ezért jó, ha van egy B-terved: a hagyományos térképet és iránytűt nem fenyegeti a lemerülés veszélye, a nap bármely szakában és bármilyen időjárási körülmények között működnek.
Tájoló
Iránytű
Tájoló és iránytű – az alapvető különbségek
Az iránytű a világtájak meghatározására szolgáló eszköz. A mágneses erő elvén működik, a mutatója (a mágnestű) mindig a Föld mágneses (nem pedig a földrajzi) északi sarka felé mutat. A tájoló az iránytűn alapul, de tartalmaz egy forgatható szögmérőt is az azimut (irányszög) meghatározásához, valamint számos egyéb eszközt. A használatához szükséged lesz egy térképre is.
A laptájoló a terepen való pontosabb navigációra szolgál, míg az iránytű önmagában csak a hozzávetőleges tájékozódáshoz elegendő.
A tájoló funkcionális részei
- A műanyag alaplap – ez tart mindent egyben
- Az iránytű – általában folyadékkal van feltöltve, hogy a tű gyorsabban beálljon
- A forgatható szögmérő – az iránytű forgatható házán lévő skála, amelyről leolvasható az irányszög
A tájoló gyakran az alábbi elemekkel is ki van egészítve:
- Irányzék - vagy egy felhajtható tükör célzóvonallal, a célpont pontosabb beméréséhez
- Vonalzó – a különböző méretarányú térképeken a távolságok leolvasásához
- Nagyító – a térképen lévő apró szimbólumok könnyebb leolvasását teszi lehetővé
- Fluoreszkáló elemek – a tájoló szürkületben és éjszaka történő használatához
- Zsinór / pánt – a nyakba akasztáshoz
Mire figyelj, amikor iránytűt vagy tájolót választasz
Általánosságban elmondható, hogy az iránytűk és a tájolók legfontosabb tulajdonsága a masszív kialakítás, azaz a leejtéssel, vízzel, nedvességgel, erős napsugárzással stb. szembeni ellenállás. Az iránytűk fedőlapja régebben gyakran üvegből készült, ez azonban törékeny és hajlamos a repedésre. Ma már inkább műanyagot, leggyakrabban polikarbonátot használnak. Az iránytű belsejében lévő folyadék csillapítja a gyors mozgás vagy a rezgések okozta kilengéseket, és stabilizálja a mutatót.
Tudtad, hogy a tájoló egy cseh találmány? Az első tájolót egy cseh feltaláló, Josef Ressel készítette.
