Čajová zahrada Japan Kukicha zöld tea, 500 g

A zöld tea különböző fajtái és hagyományai

Kínában a régi időkben a tea főzéséhez frissen szedett leveleket használtak. Egyes élelmiszerhiánnyal küzdő területeken a tealeveleket rizzsel keverték, és lepényt formáltak belőlük, amelyet aztán gyógynövényekkel, zöldségekkel és húsdarabokkal együtt tápláló levesek készítésére használtak. Később a friss leveleket gőzölték, majd kis préselt korongokká vagy tablettákká formálták, szárították, és forró vízbe dobás előtt összetörték. A Tang-dinasztia idején, 618 és 903 között gyakori volt a hagymával, gyömbérrel, mentával, narancsdarabokkal vagy sóval ízesített főzet fogyasztása. A porrá őrölt tea forró vízben történő habosítását a10-12. században buddhista szerzetesek terjesztették el. Az Európába importált zöld teák többsége Kínából és Japánból származik. A kínai teákat közvetlenül a szüret után szárítják és formázzák, ilyen például a klasszikus Chun Mee vagy a kedvelt Gunpowder tea kis gömböcskéi. Japánban a leveleket formázás és szárítás előtt gőzöléssel kezelik. Ez markánsabb aromát, olykor halas ízt és több keserűséget kölcsönöz nekik, ha 2-3 percnél tovább áztatják őket. A hagyományos japán zöld teák közé tartozik a durva és száras Bancha, a sötétzöld tűlevelekből álló Sencha, a pörkölt Hojicha és a jellegzetes pörkölt rizzsel készülőGenmaicha. A drága Gyokuro és a Matcha (a teaszertartáshoz használt tea) valamivel ritkábbak. Mongóliában zöldtea-kockákat használnak, amelyeket főzés előtt porrá törnek, majd tejjel és sóval kevernek. Marokkóban a zöld tea a hagyományos cukros mentatea alapja. Magas, díszített kannákban készítik, és a kész teát magasból öntik kis poharakba.