Az az elképzelés, hogy a gépek képesek lennének úgy gondolkodni és cselekedni, mint az emberek, évszázadokon át nem hagyta nyugodni az emberiséget. Kezdetben valószínűleg kitalált mitikus alakokról volt szó, amelyek emberként viselkedtek. Aztán eljutottunk a trükkfilmekig, amelyekben az autók maguktól közlekedtek, ma pedig már természetes módon beszélgethetünk chatbotokkal. Ezeknek a technológiáknak a fejlődése nemcsak hatalmas lehetőségeket rejt magában, hanem alapvető kérdéseket és kockázatokat is felvet. Ahogy egyre közelebb kerülünk egy olyan intelligencia megalkotásához, amely felülmúlhatná saját képességeinket, alapvető kérdéseket kell feltennünk magunknak: Képesek leszünk irányítás alatt tartani? Ez a cikk végigvezet ezeken a gondolatokon, valamint azokon a jelenlegi kockázatokon, amelyekkel az emberiség a mesterséges intelligencia korszakának küszöbén szembesül.
A mesterséges intelligencia eljövetele egyszerű tény – megvalósítása már jóval a kibernetika mint modern tudomány megszületése előtt is cél volt. Az emberek mindig is vágytak az automatonokra – és Galatea történetét, a Pygmalión szobrász által megalkotott és Aphrodité istennő által életre keltett szoborét, már Ovidius Átváltozások című művéből ismerjük. Automatonokat más elbeszélésekben is találunk, hiszen a gólem története lényegében egy kabbalisztikus mágikus eszközökkel teremtett mesterséges lény története. A mesterséges ember gondolata és az általa felvetett kérdések már a 19. században is foglalkoztatták az alkotókat: a francia Jules Barbier és Michel Carré egy fiatalember történetét dolgozták fel, aki beleszeret egy Olympia nevű mechanikus bábuba. Ez a történet jól mutatja, hogy az ember és a mesterségesen létrehozott lény kapcsolatának problémái már jóval a modern technológiai fejlődés előtt megjelentek az európai kultúrában.
A mesterséges intelligencia kutatói megosztottak abban a kérdésben, hogy ez pozitív dolog-e vagy sem, és ennek számos aspektusa van. A legfontosabb probléma a kontroll kérdése, vagyis hogy képesek leszünk-e irányítani egy olyan intelligenciát, amely meghaladja az emberit. Ez egy kissé furcsa kérdés, mert technikailag véve az emberi intelligenciát sem kontrollálja senki, és nem lehet megakadályozni az embereket abban, hogy rossz dolgokat tegyenek – csak tiltani és büntetni lehet. A mesterséges intelligencia kontrollálásának kérdése tehát inkább arról szól, mennyire tudjuk összehangolni az ő céljait a mi céljainkkal, hogy azok kölcsönösen támogassák egymást és ne kerüljenek konfliktusba – ezt a megközelítést Human-aligned AI-nak, vagyis az emberi célokkal összehangolt mesterséges intelligenciának nevezik.
Az alapvető probléma nem maga a mesterséges intelligencia, hanem az, amire megtanítjuk. Az emberiség bonyolult entitás – sokkal összetettebb, mint bármely egyén, és képes egyszerre teljesen ellentétes álláspontokat képviselni. Az emberi gondolkodás komplexitásában nehéz eligazodni – és éppen azért, hogy képesek legyünk együtt élni, jöttek létre a jogrendszerek, amelyek meghatározzák, mit szabad tennünk és mit nem, illetve mit tartunk közösen jónak és mit rossznak.
Rendkívül nehéz olyan világban élni, ahol egyrészt az emberi életet a legfőbb értékként magasztaljuk, ugyanakkor nem megfelelően vagy csak korlátozottan védjük (például gazdasági okokból megtagadva az orvosi ellátást), vagy egyenesen legitim célpontnak jelölünk ki egyes embereket, ami a katonai autonóm rendszerekre jellemző. Személyes véleményem szerint az autonóm fegyvereket, amelyek emberek megöléséről döntenek, általánosan be kellene tiltani, és a biológiai valamint vegyi fegyverekkel egy szintre kellene helyezni, mert velük átlépünk egy olyan határvonalat, amelyet a mesterséges intelligenciának soha nem szabadna átlépnie.
Ennek ellenére megerősített tény, hogy már 2020 márciusában Törökország bevetette Líbiában az STM Kargu-2 autonóm drónt, 2021 júniusában pedig Izrael alkalmazta az első autonóm drónrajt egy gázai hadművelet során. Fennáll a gyanú, hogy autonóm fegyvereken dolgozik Oroszország, Kína és az USA is – és az autonóm fegyverek látszólagos hasznossága olyan útra terelhetne, amely az MI és az emberiség konfliktusához vezetne. Ez egy rendkívül veszélyes út – és bár a katonák számára csábító, mert megkíméli az életüket, lehetővé teszi fejlett szenzorok használatát, és az újoncok kiképzését drónok gyártásával helyettesíti, egyáltalán nem szabadna erre az útra lépnünk. Az elérhető árú autonóm fegyverek kockázatait szemlélteti például a Slaughterbots (2018) című rövidfilm, amely bemutatja, mi történhetne, ha olcsó gyilkos drónok „rossz kezekbe" kerülnének.
Még ha el is kerüljük a gyilkos mesterséges intelligenciát, rengeteg egyéb kérdés vár megoldásra. Mi lesz a fejlett mesterséges intelligencia jogi státusza? Ki felel majd a rossz döntések következményeiért? A mesterséges intelligencia nem egy egységes dolog – léteznek specializált mesterséges intelligenciák (narrow AI), amelyek például alakfelismerésben, videószerkesztésben segítenek, vagy hasonló korlátozott feladatokat látnak el.
A legtöbb kérdés az általános mesterséges intelligenciával (AGI, Artificial General Intelligence) kapcsolatos, amelyről azt képzeljük, hogy elérheti vagy akár meghaladhatja az emberi képességeket általánosságban. Nemrég még szkeptikusan tekintettek arra, hogy egyáltalán megvalósítható-e, most viszont az AI-boom kellős közepén vagyunk, és egyre többen hallatják a hangjukat, hogy lassítanunk kellene a fejlesztést, és arra kellene összpontosítanunk, hogyan hangoljuk össze az emberiség céljaival.
A jelenlegi MI legtöbb formája egyértelműen a specializált MI kategóriájába tartozik, és a hatásai az egyes ágazatokban mutatkoznak majd meg, ahol a korábban tipikusan emberi munkának tartott feladatok nagy részét váltja ki, mint például a gépi fordítás vagy a gépi kreativitás. A mesterséges intelligencia térnyerése átalakítja a munkaerőpiacot, és alkalmazkodásra kényszerít minket – közben pedig kiderül, hogy inkább pozitív vagy inkább romboló hatással bír-e. A munkalehetőségek hiánya nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és pszichológiai következményekkel is jár, így az új világhoz való alkalmazkodás önmagában is komoly kihívás lesz.
Amíg ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, ezt az időt arra is ki kellene használnunk, hogy tisztázzuk, hogyan kívánjuk összhangba hozni az emberiség érdekeit azzal, amit a mesterséges intelligenciától elvárunk – és húznunk kellene egy vonalat a homokba, nem hagyva, hogy a katonák az emberiség potenciálisan legnagyobb találmányát ellenünk fordítsák.
i
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A mesterséges intelligencia korunk egyik legjelentősebb technológiai kihívása. Miközben potenciálja számos területen hoz előrelépést az emberi élet számára – az orvostudománytól a kreativitásig –, egyúttal mély etikai és biztonsági kérdéseket is felvet. Ezért elengedhetetlen, hogy már most egyértelmű határokat és szabályokat állítsunk fel, amelyek biztosítják, hogy az AI a közjót szolgálja, és ne veszélyeztesse a jövőnket. Ez a folyamat technikai és társadalmi összefogást egyaránt igényel, hogy a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek az emberiség javát szolgálják, ne pedig pusztítást okozzanak.
