A szár befeszítése azt a módot írja le, ahogyan a marókés, azaz a vágószerszám a szerszámgép orsójába van rögzítve. Minden szárvéges marókésnek van egy forgácsoló és egy befogó része, amelyet "szárnak" nevezünk. Ez a szár általában hengeres alakú, és nagy pontossággal készül, hogy szilárd és koaxiális kapcsolatot biztosítson a szerszámtartóval, az úgynevezett tokmánynyal. Ennek a kapcsolatnak a fő célja, hogy a géporsóról a forgómozgást és az erőt átadja a marószerszámnak, miközben biztosítja, hogy a szerszám nemkívánatos oszcilláció, azaz rezgés nélkül forogjon. A túl nagy kitérés pontatlan munkadarabméretekhez, rossz felületi minőséghez és a szerszám gyorsabb elhasználódásához vezet. A legelterjedtebb típus a sima hengeres szár, amelyet befeszítéssel, leggyakrabban a fogókaros tokmányokban rögzítenek. A tokmány lényegében egy hüvely, amely meghúzáskor egyenletesen körülveszi és szilárdan tartja a szerszámszárat. Vannak speciális szárak is, mint például az úgynevezett "Weldon flat" szár. Ez egy hengeres szár, amelynek felületén egy vagy több csiszolt lapos felület található. Az erre a rendszerre tervezett tokmányba egy állítócsavart csavarnak, amely ezen a lapon nyugszik, így nemcsak a marókés forgását akadályozza meg nagy terhelés alatt, hanem annak axiális elmozdulását, azaz a megmunkálás során a tokmányból való kihúzódását is. A megfelelő szár és a megfelelő tokmány kiválasztását tehát a megmunkálás típusa és a kívánt pontosság határozza meg.
