A képstabilizálás olyan technológia, amelyet arra terveztek, hogy elnyomja a nem kívánt fényképezőgép-mozgás, jellemzően a kézremegés okozta elmosódást az expozíció során. Ez a probléma kifejezettebb hosszabb záridővel történő fényképezéskor jelentkezik, például rossz fényviszonyok között, vagy nagy zoommal rendelkező objektívek, az úgynevezett teleobjektívek használatakor. Ennek a technológiának két fő típusa létezik. Az első az optikai stabilizálás, amely hardveres szinten működik. Giroszkópikus érzékelők segítségével észleli a mozgást, és fizikailag eltolja vagy az objektívben lévő optikai elemet, vagy magát a képérzékelőt a fényképezőgép vázában, hogy kompenzálja a rázkódást. A vázba épített stabilizálást gyakran IBIS rövidítéssel jelölik, ami az angol „In-Body Image Stabilization” (vázba épített képstabilizálás) kifejezésből származik, és előnye, hogy bármilyen csatlakoztatott objektívvel működik. A második típus az elektronikus stabilizálás, amely szoftveres megoldás. A fényképezőgép a végső felvételnél valamivel nagyobb képet rögzít, majd szoftveresen eltolja a képkivágást a mozgás kiegyenlítése érdekében. Néhány eszköz mindkét megközelítést kombinálja a jobb eredmények eléréséhez.
