Bizonyos esetekben nem éri meg két anyagot csavarozással vagy hegesztéssel összekötni. Ilyenkor a szegecselés lehet a legjobb megoldás. Érdekel, hogy hogyan működik? Vajon nehéz elsajátítani? Egyáltalán nem! A következő cikkben részletesen bemutatjuk a szegecselés teljes technológiáját. Megismered a különböző típusokat és felhasználási módjaikat, áttekintjük a szegecsek formáit, végül pedig lépésről lépésre megmutatjuk, hogyan készíthetsz saját kezűleg szegecselt kötést két különböző módszerrel. Vágjunk bele!
A szegecselés olyan nem oldható kötési eljárás, amely során az alkatrészeket tartós (képlékeny) alakváltozással rögzítik, általában popszegecsek és csőszegecsek segítségével. A nyers szegecs egy fejből, egy nyakból (kúpos átmenet a szárba) és egy szárból áll. A nyak lekerekítve csatlakozik a fejhez, amely legtöbbször félgömb alakú.
A szegecselés elsősorban nem túl vastag anyagok – például lemezek, szalagok vagy különféle profilok (L, I, U) – összekapcsolására alkalmas. A kötéshez a csatlakozó elemekbe átmenő furatokat kell készíteni. A szegecskötés lényege, hogy a két alkatrészt a szegecs két feje közé szorítjuk, amelyek a szegecs zárásakor alakulnak ki.
A szegecselés nem biztosít teljesen pontos illesztést az alkatrészek között, ezért nem ideális olyan alkalmazásokhoz, ahol ez elvárás. A szegecselés során feszültségek keletkeznek a szegecsben és az összekötött elemekben, amelyek mértéke nehezen meghatározható. Ezek a feszültségek deformációt okozhatnak, ami hatással lehet a szerkezet méreteire is.
A szegecselést azonban még ma is alkalmazzák olyan szerkezeteknél, amelyek hosszú távon ütéses vagy rezgő terhelésnek vannak kitéve. A hegesztett szerkezeteknél ismétlődő terhelés hatására hamarabb felléphet anyagfáradás, míg a szegecselt kötések ezt jobban bírják.
Napjainkban szegecselést használnak például könnyű acélszerkezeteknél nehezen hegeszthető anyagok (például alumíniumötvözetek) esetén, nem fémes anyagok (pl. műanyagok, textíliák az iparban) tartós összekapcsolására, valamint erősen igénybe vett acélszerkezeteknél.
A szegecselés két alapvető módon történhet:
A közvetett szegecskötéseket a következő típusokra oszthatjuk:
Itt a szegecsek kizárólag mechanikai terheléseket visznek át. Elsősorban acélszerkezetek gyártásánál használják, például hidaknál, daruknál, oszlopoknál, épületvázaknál vagy tetőszerkezeteknél. Manapság ezeket egyre inkább hegesztéssel váltják ki.
Olyan esetekben alkalmazzák, amikor a kötésnek egyszerre kell erősnek és tömítettnek lennie. Tipikusan kazánok, tartályok és nagy belső túlnyomású csővezetékek gyártásánál használatos. Napjainkban ezt a megoldást is gyakran felváltja a hegesztés.
Főként a kötések tömítésére szolgál (a szegecsek terhelése ilyenkor kicsi). Nyitott tartályok, illetve kisebb belső túlnyomású zárt tartályok, például kémények, hordók vagy csővezetékek készítésénél alkalmazzák. Ma már ezt is többnyire hegesztéssel helyettesítik.
Ennél a típusnál a szegecsek csupán vékony lemezekből készült alkatrészek összefogására szolgálnak, ahol nem követelmény a nagy szilárdság vagy tömítettség. Gyakran használják gépburkolatok, járművek vagy repülőgépek gyártásánál. Manapság részben ellenállás hegesztéssel váltják ki.
A szegecskötésekhez általában szabványosított, előírásainak megfelelő szegecseket használnak, amelyek különböző formákban és átmérőkben készülnek (lásd az ábrát).
A 10 mm-nél nagyobb átmérőjű acélszegecseket általában melegen húzzák meg (a szárat világos vörös izzásig hevítik), így csökkenthető a zárófej kialakításához szükséges energia és lerövidül a szegecselés ideje. A legfeljebb 10 mm átmérőjű acélszegecseket, valamint a réz-, sárgaréz-, alumínium- és alumíniumötvözetből készült szegecseket többnyire hidegen dolgozzák fel.
A szegecsek olyan anyagokból készülnek, amelyek hidegen és melegen is könnyen alakíthatók, így kevesebb energia szükséges a zárófej kialakításához, és az anyag nem sérül. Leggyakrabban acélt, rezet, sárgarezet alumíniumot, valamint alumíniumötvözeteket használnak.
A nem vas fémekből készült alkatrészeket célszerű azonos anyagú szegecsekkel összekötni. Így egyrészt elkerülhető a kötés meglazulása a hőtágulás különbsége miatt, másrészt megelőzhető az elektrokémiai korrózió, amely a különböző fémek nedvesség hatására történő érintkezésekor alakulhat ki.
A kézi szegecselést kétféleképpen végezheted el. Vagy a klasszikus módszerrel, fejformálóval, illesztőszerszámmal és kalapáccsal, vagy szegecselő fogóval és popszegeccsel.
Ahogy láthatod, a szegecselés egy élő technológia. Bár a fénykora már régen elmúlt, még ma is sokféle területen használják, és még jó ideig használni is fogják. Az új szegecstípusok és a korszerű szerszámok biztosítják, hogy ez az eljárás továbbra is hatékony, megbízható és tartós maradjon.
