Ma bepillantunk a táplálkozástudomány kulisszái mögé, és megmutatjuk, hogyan válassz minőségi tápot. Ahhoz, hogy a táp teljes értékű legyen, minden szükséges tápanyagnak jelen kell lennie, mégpedig kiegyensúlyozott arányban és megfelelő energiatartalommal. A száraztápok egyik nagy előnye, hogy a megfelelő arányokat a gyártó állítja be. A száraztápokat – más néven extrudált takarmányokat – világszerte a kutya- és macskatartók használják a leggyakrabban. Nézzük meg, hogyan válaszd ki a legmegfelelőbb tápot a kis kedvencednek.
A tápanyagok több csoportra oszthatók, és a termékek csomagolásán szinte mindegyiket meg kell találnod. Ezek a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, rostok, ásványi anyagok és vitaminok. Mivel a tápok minőségének legfőbb mércéje ma a hústartalom, itt van a legnagyobb tere a marketingtrükköknek is. A száraztápok kb. 9%-os nedvességtartalommal készülnek, tehát a kb. 70%-os nedvességtartalmú nyers húsból is ugyanerre a szintre kell eltávolítani a vizet. Így a késztermékben a hús mennyisége kb. 3,5-szeresére csökken. A 35% nyers hús felhasználása tehát mindössze 10%-os húsarányt jelent az egyes tápokban. Egyes „ravasz" gyártók aztán összeadják a 70%-os nedvességtartalmú húst a húsliszt és a zsír százalékaival, és büszkén hirdetnek akár 80% friss hústartalmat is.
i
Hogyan készül a száraztáp?
A száraztápot extruderben állítják elő: a finomra darált, megnedvesített nyersanyagkeveréket optimális hőmérséklet és nyomás alkalmazásával egy matricán préselik át, amely megadja a táp végleges formáját. Ezután még szárítják, hogy biztosítsák a hosszú távú eltarthatóságot.
De térjünk vissza a tápanyagokhoz – kezdjük a fehérjékkel. Az állatnak szüksége van rájuk a testszövetek felépítéséhez és megújításához, valamint a testi funkciók biztosításához. Nélkülözhetetlen összetevői tehát az enzimeknek, amelyek megkönnyítik a kémiai reakciókat. Megtalálhatók a hormonokban is, a szervezet immunrendszere nagyrészt az ellenanyagoktól függ, amelyek szintén fehérjemolekulák. A légzés – az oxigén vérben történő szállítása – szintén fehérjék dolga. Emellett a szövetek alkotóelemeiként is ismerjük őket. A test belőlük építi fel az izmokat, a bőrt, a szőrzetet és a karmokat. A tápokban a fehérjék forrása többnyire a húsalapú összetevők. Kevéssé ismert tény, hogy a testnek nem konkrét fehérjékre van szüksége az élelemből – legyen az csirke, lazac, bölény, nyúl, dámvad stb. Csak az allergiásoknak kell bizonyos fehérjéket kerülniük.
A test számára az alapvető építő „kövek", vagyis az aminosavak a fontosak. Éppen ezek szívódnak fel a vérbe, és ezekből épülnek fel a testben az adott állatfajra jellemző konkrét fehérjék. A lényeg, hogy a test minden szükséges aminosavhoz hozzájusson a megfelelő mennyiségben. Egyeseket maga is képes előállítani, másokat viszont csak a megfelelő táplálékból nyerhet. Fehérjék természetesen a növényi alapanyagokban is találhatók, aminosavaik hasznosíthatósága azonban jóval alacsonyabb. Ezért az egyik legfontosabb szempont az állati fehérjék aránya, amelynek a lehető legmagasabbnak kell lennie.
Egy másik tápanyag, amelynek feltétlenül jelen kell lennie a tápban, a zsír. A zsírok a legkoncentráltabb energiaforrást jelentik, és egyenes arányosság érvényesül: kevesebb zsír = kevesebb energia. Ezt különösen az elhízott állatoknál fontos szem előtt tartani. A zsírok kívánatos ízt és textúrát kölcsönöznek a tápnak. Nélkülük bizonyos vitaminok (A, D, E és K) sem tudnának felszívódni a táplálékból.
A szervezet számára nagyon fontosak a zsírmolekulák további összetevői is, mégpedig a mindenki által jól ismert zsírsavak. Különféle élelmiszerekről ismerjük az Omega-3 és Omega-6 zsírsavak fogalmát. Megfelelő arányú jelenlétük a táplálékban leginkább a szőrzet minőségén és fényén mutatkozik meg. A zsírok nagyon hajlamosak az avasodásra, és ennek megelőzésére antioxidánsokat adnak a tápokhoz. Ezek gyakorlatilag a zsírmolekulák testőrei, amelyek gondoskodnak arról, hogy azok sértetlenek maradjanak.
A szénhidrátok olyan tápanyagok, amelyekről sokan vitatkoznak, hogy a kutyának vagy a macskának valóban szüksége van-e rájuk a táplálékában. Az biztos, hogy a kutya sokkal jobban képes megemészteni és energiaforrásként hasznosítani őket, mint a macska. A tápokba keményítő formájában kerülnek be, a gabonafélék jelentős összetevőjeként, valamint növényi gumók (burgonya, édesburgonya vagy manióka) részeként. A granulátum nagyrészt éppen a keményítőnek köszönheti, hogy összetartja a formáját. A tápban lévő keményítőt megfelelően hőkezelni kell – amit az extrudálás biztosít –, hogy emészthető legyen, különben az eredmény legtöbbször hasmenés.
Egy másik fontos összetevő a rost, amely hozzájárul a belek megfelelő működéséhez. Emészthetetlen része mechanikai támasztékot nyújt a bélösszehúzódások során, amelyek lehetővé teszik a táplálék továbbhaladását a bélrendszerben. Emészthető része pedig táplálékforrásul szolgál a hasznos bélflóra számára. Ideális rostforrás például a szárított répaszelet.
Nem kevésbé fontosak – bár 1 kg tápra vetítve csupán grammos mennyiségben vannak jelen – az ásványi anyagok (kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, kálium és klór), a nyomelemek (vas, réz, mangán, cink, jód és szelén), valamint milligrammos mennyiségben a vitaminok. Ilyen kis szükséglet mellett is nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a szervezetben: részt vesznek a csontképzésben, a vízháztartásban, az energiaanyagcserében, a fehérjeszintézisben, a véralvadásban és számos más folyamatban. Jelentőségükről egész könyveket írtak.
A táplálás alapelve, hogy az állatnak adott bármilyen tápnak teljes értékűnek és kiegyensúlyozottnak kell lennie – ez érvényes az otthon készített ételre, a granulátumra és a konzervekre egyaránt.
